Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom... (2) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM ügyi és Nemzetművelődési Minisztérium pozsonyi Referátusán, hogy az engedélyezze a magyar iskolákban a Petőfi-ünnepségek megtartását a következő év januárjában. Az egyesület vezetősége még a megemlékezési ünnepély forgatókönyvét is kidolgozta: összeállította az emléknapon a tanító által elmondandó beszéd szövegét, kiválasztott néhány elszavalandó Petőfi-verset, és azokat jóváhagyás végett felterjesztette a pozsonyi Iskolaügyi Referátushoz. A Referátus 1922. november 30-ai leiratában közölte Kovács Alajossal, a Tanítóegyesület elnökével, hogy engedélyezi ugyan a szlovákiai magyar iskolákban Petőfi-ünnepségek rendezését, de azzal a feltétellel, hogy a tanítók csakis a beterjesztett és a hivatal által már jóváhagyott beszédet fogják elmondani a tanulók előtt. Az Iskolaügyi Referátus azt is nyomatékosan a Tanítóegyesület vezetőségének tudomására hozta, hogy Petőfi verseiből sem szavalható el bármelyik, csakis az, amelyet a hatalom ténylegesen engedélyezett. A Referátus személyesen a Tanítóegyesület elnökét tette meg felelőssé az engedélyezett megemlékezések lojális lefolyásáért. A hivatalos indoklás szerint tette ezt annak reményében, miszerint „az egyesület a maga erkölcsi súlyával oda fog hatni, hogy e- zen hivatal kifejezett követelménye ellenére, az itt élő magyar kisebbség jövőbeli kulturális törekvéseinek hátrányára, visszaélés nem történik”.3 Megjegyzendő még ezzel kapcsolatban, hogy a Tanítóegyesület elnöksége által összeállított, a Petőfi-ünnepségeken felolvasandó emlékbeszéd szövegét az Iskolaügyi Referátus részéről a hírhedt Anton Stefánek láttamozta, hasonlóképpen az előadandó költeményeket is. A körülmények ismeretében az pedig már a lehető legtermészetesebbnek mondható, hogy a javasolt, illetve jóváhagyott költemények között Petőfinek egyetlen forradalmi vagy magyarságverse sem szerepelt. Az előadásra hatóságilag engedélyezett Petőfi-versek a következők voltak: Ősz elején; Itt van az ősz, itt van újra...; Anyám tyúkja; Füstbe ment terv; István öcsémhez; Szülőföldem; Távolból; Falu végén kurta kocsma...; A jó öreg kocsmáros; A toronyban delet harangoznak...; Nem ver meg engem az Isten; Fürdik a holdvilág...; Ereszkedik le a felhő; Befordultam a konyhára...; Temetésre szól az ének.4 A Magyar Tanító 1922. december 15-i száma közölte az Iskolaügyi Referátus idézett engedélyének teljes szövegét, valamint a Petőfi-megemlékezések teljes hatóságilag engedélyezett forgatókönyvét. A Tanítóegyesület elnöksége azonban még külön is jónak látta figyelmeztetni a magyar tanítókat a kellő elővigyázatosságra. „Felhívjuk tehát a tanítóságot, hogy az iskolákban január hó folyamán ünnepélyeket tartson, de nyomatékosan felhívjuk a kartársak figyelmét a Referátus rendelkezéseire, annál is inkább, mert az ünnepélyek lefolyásáért nemcsak a tanítót, hanem Egyesületünket is felelőssé teszi” - óvta az esetleges „meggondolatlan lépésektől” a magyar tanítókat a Tanítóegyesület elnöksége. „Minden tanító szorosan ragaszkodjék a jóváhagyott programhoz, a közölt ünnepi beszédet mondja el vagy olvassa fel a tanító, a mellékelt költemények közül tetszés szerint válasszon és azokat a növendékekkel szavaltassa el, a dalok közül néhányat tanítson be és énekeltesse el.”5
