Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - VENDÉGKRITIKA - Elek Tibor: Az esszéista tudós és a tudós költő (Tőzsér Árpád Milétoszi kumisz c. kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

dón (de némiképp mégis vitázva ezzel ismét a posztmodern teóriákkal és eljárásokkal) is képes vallomást tenni - ahogy a második, Arsis és thesis című ciklus szintén újabb versei (Zeusz és Héra veszekszik, Zsé arca), vagy az újraközöltek közül a Jalousionisták, a Kettős ballada..., az Utószó a pokoljárásokhoz tanúskodik — a világba vetett ember mai gyötrelmeiről és örömeiről, a transzcendens fogódzók utáni vágyáról s a vers, a költészet, a költők lehetséges és lehetetlen mai szerepéről, szerepeiről. S hogy a vallomással a Tőzsér Árpád nevű szerző (aki végeredményben éppúgy „az éntelenségével küzdő »én« nyelvén »beszél«”, ahogy Tandori Dezső) mennyiben képes azonosulni, azt csak ő maga tudhatja, de lehet, hogy még ő sem.