Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

ók Nyitra vármegye ellen is irányulnak. A mai helyzetben nincs értelme a titkolódzásnak, miért is bármely ellenséges betörés vagy megszállás esetén követendő magatartásunkra nézve a következőkre hívom fel figyelmüket.

1/ Elsősorban elvárom a hazafias tanítói kartól, hogy letett esküjéhez rendületlenül ragaszkodik.

2/ Ellenséges betörés vagy megszállás esetén csakis akkor meneküljenek, ha biztonságukat veszély fenyegeti. Ez esetben első dolog, az iskola összes értékeinek biztonságba helyezése. Az értékeket az iskola leltárával együtt vigyék magukkal menekülési helyükre. Budapestre azonban lehetőleg ne meneküljenek.

3/ Ha községüket csehek szállották meg és a tótul tanítást követelik, csakis az erőszaknak engedjenek. Ha azonban nem lépnek fel a testi épséget, vagy az iskola épségét fenyegető erőszakkal, az esetben az iskola azonnal bezárandó és a tanítás megszüntetendő - de menekülni nem kell.

4/ A 2/ pontban említett menekülés esetén fizetési nyugtájukat dec. 1-ig küldjék be illetékes adóhivatalukhoz számfejtés végett még akkor is, ha az illető a- dóhivatal pénztárkészletét elszállította volna. Ebben az esetben a számfejtett nyugtát a pénzügyi igazgató a nyitrai adóhivatallal fizetteti ki.

5/ Ha az iskola épülete és felszerelése veszélyben forog, de az a magyar címer, és felirat eltávolításával elhárítható, az esetben engedni kell az erőszaknak.

6/ Ha az iskolát át kell adni, ezt jegyzőkönyv mellett tegyék meg. A menekülők azonnal jelentkezzenek a tartózkodási helyükre nézve illetékes tanfelügyelőnél, egyidejűleg tartózkodási helyüket hozzám is jelentsék be, és mihelyt lehetséges, állásukra térjenek vissza.

Általában nyugalomra és bizalomra intem a tanítóságot, a magyar állam gondoskodni fog, hogy állását és fizetését senki el ne veszítse még akkor sem, ha menekülni kénytelen. Áthelyezésükre vonatkozólag csakis a magyar vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr illetékes.

Ragaszkodjanak szigorúan a fent körvonalazott utasításokhoz. Egyidejűleg felkérem, hogy az iskola leltárának egy példányát hozzám terjesszék be, a tantestület tagjait pedig jelen rendeletem értelmében megfelelően tájékoztassa”.3

Mivel azonban a magyar katonaság és karhatalom 1918 decemberében minden ellenállás nélkül feladta a felvidéki területeket, a benyomuló „csehszlovák” katonai alakulatokat és a nyomukban megjelenő polgári hatóságokat már semmi nem tarthatta vissza attól, hogy kényükre-kedvíikre űzhessék el szolgálati helyükről a magyar közalkalmazottakat, köztük a magyar pedagógusokat. A megszállással mindenütt kezdetét vette a magyar intézmények, mindenek előtt az iskolák felszámolása, a magyar pedagógusok tömeges elbocsátása, sőt menekülésre kényszerítése.

A szerveződő csehszlovák államhatalom a megszállt Felvidéken a magyar iskolahálózat leépítését és visszafejlesztését, illetve ezzel párhuzamosan a „csehszlovák” tannyelvű iskolák gyors szaporítását tartotta egyik legsürgősebb feladatá