Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - Hudák Katalin versei (A magyarok nyilairól, ung-vidék, nem látsz engem, ahogy búcsúztunk, a rózsakert pusztulása, álomőrző)

Hudák Katalin versei

ének nyílik a torkomon: keress meg engem sápadt arcaim mögött nem olyan mély az az erdő keress meg

születő ráncaim között hideg acél

két fénylő kard a szemed ha majd nézel rám ha a búcsú okát kérdezed s valóban - elmegyek mert néztél rám de nem láttál engemet

ahogy búcsúztunk

azt hiszem, május lehetett, az ablakon át friss, meleg szél osont be és szökött végig a folyosón, bejárta az egész iskolát.

a nap ragyogott, az arcok fényesek, a nyárfákon sok-sok madárka kiabált, tanító, gyerek lélekben mind messze járt.

valóban, május lehetett, mindenki örült, vidáman nevetett és nézett minket, egymástól búcsúzó, keservesen síró két gyereket...