Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Hudák Katalin versei (A magyarok nyilairól, ung-vidék, nem látsz engem, ahogy búcsúztunk, a rózsakert pusztulása, álomőrző)
Hudák Katalin versei a rózsakert pusztulása hangos csatazaj ébreszt, a reggel hideg-fém csókja szomjazó rózsáimat száz kard éle kaszabolja már ne öleld inkább halálra magányom nélküled sokkal könnyebb elbírni, szeretni: tiszta igaz magányra vágyom megállsz a mezőn és nem vetsz véget a harcnak nem küzdesz nem bánod hogy katonáim sorra meghalnak nem szánod lelkem pusztuló rózsakertjét hideg vagy nem érsz ennyit jobb ha elmégy álomőrző szemtelen szú rágja az ágyam valahol a fejem fölött, ablakomat kutyaugatás öleli körül lassan tanyát ver agyamban a gondolat hogy egyesével kiirtok minden zaj okozóját szút és kutyát holdra vonítósat sötétségtől félőt (a tolvajt bezzeg nem ugatja egyik sem!) hosszú így egy óra. végigsajnálom magamban sorra
/
