Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Hudák Katalin versei (A magyarok nyilairól, ung-vidék, nem látsz engem, ahogy búcsúztunk, a rózsakert pusztulása, álomőrző)
Hudák Katalin versei itt vannak. Itt maradtak a magyar dühös szemekben összeráncolt, sötét homlok ölében testvér testvér ellen... üszkös perceink kettéhasadnak átszakadnak és a föld emésztő pora alatt sietve viszik a hírt pogány őseink lelkének: megmaradt a magyar magyarnak hunnak barbár nyilazó népnek... ung-vidék kanyargó vizeid hátán égő csillagok fol-fölröppenve az éjbe mind beleragyog békét életet éji fényt... valami holdtól született ungi véleményt csobbanva elhaló békés szavakat egy másik világ sikolya kerget szét néhány kószáló madarat s a pillanatot az erdő mélye nyeli el hogy szülessen másik valami érthetőbb igazi valami égi - jel nem látsz engem szemed parázs vidáman guruló gyöngyszem amikor nézel rám ó mégsem látsz engem fáradt homlokom hozzátapad a holdhoz
