Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Kiss Noémi: „Cili én vagyok” avagy a régimódi textuális tér (Szabó Magda: Für Elise)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE zető leírásukat lásd. 7-8.), kapcsolatuk nem szexuális, hanem intellektuális. A házasság funkcionalizálása így megelégszik a régimódi textuális alakzattal, hogy nem szerelem, hanem egy szerződés, s a valódi differenciák konfliktusos megjelenítéséről teljesen lemond. Az anya frigiditása (boldogtalansága) eltörpül a házasság szentsége mellett. Hozzájuk képest Magdolna persze naiv textuális térben áll, bár állítja, ő sosem imbolygott a tilalmak labirintjében, szülei döntése értelmében „szabadon nőtt fel” (8.). „Apám sose volt számomra férfi” (persze igen, különben nem írná le a tagadást), írja ugyanitt, miközben alig akad részlete a regénynek, hogy Magdolna ne viselkedne hisztérikusan, lenne szerelmes, vagy ne érdekelné a test, ha apja megjelenik. Magdolnát női vágyai hajtják. Latintudása is abból ered, hogy apjával latinul társalognak, olyan nyelven, melyet rajtuk kívül más a házban nem ért. A későbbi elbeszélő, Szabó Magda ugyanakkor az intellektualitást és nem a szexualitást állítja előtérbe. Olyan idealizált hívószavak mellé rendeli a családtagokat, melyek a bölcsesség tengelyén állnak: Cili hívószava Trianon, az apáé mitológiai hős, az anyáé Chopin, a férjéé könyvesbolt (30.). Szerintem ez abból az irodalmi hagyományból ered, mely az írónő fogalmához inkább az intellektus!itást, a férfias bölcsességet rendeli, mint a szexualitást, a szótlan testbeszédet. Ez pedig a hagyományos, patriarchális beszéd. A remekmű mégiscsak jelenetekből, töredékekből és ellentmondásokból é- pül fel. Lényeges kacsintásábrázolás látható a regény folyamán az ekphrazisz jellegű leírások egyikében, ezért érdemes tehát áttekintenünk, miért jelentős ez a regény egészét tekintve. A részletben arról értesülünk, hogy Visconti filmjében lát meg az elbeszélő egy bolyongó kislányt, s ezt a jelenetet rögvest kitágítja a regény textuális terében. A kérdés az: vajon lehet a frigid anya a példaképe Magdolnának? Egy nem hagyományos Szentcsalád-ábrázolásról van szó, mely gyerekkorában é- rinti meg, s amely lehúzza a leplet a megszégyenült család testeiről. Korábban olvashattuk, hogy Magdolna anyjának nem volt érzékszerve a teste. Az olvasó kénytelen mégis e szexualitást tagadó képet nagyobb elméleti összefüggés terébe helyezni: akkor pedig Oidipusz és a keresztény hagyomány háromszögelési pontjánál állunk, három egyenlő (!) meztelen erő küzd egymással, úgy, hogy a nőnek semmi esélye, hiszen nem érzi azt, amire a klasszikus freudi példában vágyna. Kiegyenlítetlen tehát a harc. Ebből a hagyományból pedig a Für Elise mindentudó elbeszélőjével inkább, Magdolna megérzéseivel kevésbé ellenkezve, inverz formában sincs kiút. A kislány szeme árulja el a regény e pontján Magdolna későbbi önmagát: Szabó Magdát, aki a frigid vonalat legszívesebben már itt kitörölte volna, lekerekítette volna, hogy megszűnjön a tabu és bízhasson a jó házasságban: „A képernyőn ott hadonászik a gazdáit kezdettől féken tartott iróniával lenéző női major- domus, mellette az áldott szívű, nagyon müveit balek, a polihisztor, akinek kezdeti pályaválasztása is voltaképpen tévedés, ahogy a házassága is az, egy gyerekkori sérülésből holtáig ki nem gyógyuló frigid sellővel, akinek bezzeg nem nő lába az esküvő magasztos pillanatában, és ezen a kerek világon (Kiem. K.N.) egyedül csak a
