Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Végh Péter: Honvágy (novella)
Honvágy Apám kálvinista vallású volt. Munka közben néha rajtakaptam, hogy zsoltárokkal, egyházi énekekkel buzdítja magát. Esti magányában imádkozott, főleg a nehézségek idején. Egy napon aztán felismertem, hogy az imádság rokona a költészetnek. Mert minden imádság a lélek mélyéről fakad, éppúgy mint a vers, csak nem az emberekhez szól, hanem az Úrhoz. 6. FORGÓSZÉL Az apámtól kapott versgyűjteményben találtam egy költeményt, melyet a költő honvágya ihletett. Idézek belőle pár találó sort: „ Kisded hajlék, hol születtem, Hej, tőled be távol estem! Távol estem, mint a levél, Melyet elkap a forgószél. ” 21 A Biblia egyik könyvében pedig ezt olvastam: „Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelít... Akkor segítségül hívtok engem. ” 22 A mindkét helyen említett „forgószél”, amit mi „az őrültek szelének” is mondunk, bizony bennünket is elkapott. Néhány földbirtokos apámat és családunkat tolvajoknak, betyároknak vélte. Megtudták, hogy a gazda magyar, s Santa Fé térségében a magyarokról rossz volt az emberek véleménye. Ezért szerettek volna mielőbb megszabadulni tőlünk. Egy nagy csapatot szerveztek, s aratás előtt pár héttel, az éj leple alatt, lovaikkal, szekereikkel összegyúrták, letaposták a földeket, az állatainkat elhajtották, a csűrt és az istállókat felgyújtották. Apám aznap éjjel éppen a városban tartózkodott. Később sikerült egy lojálisabb szomszédját szóra bírnia. Az elmondta, hogy mikor megtudták, hogy a gazda magyar, tolvajnak, betyárnak vélték. Azt hitték, hogy majd bandát szervez mindenféle alja népből, koldusokból, vendégmunkásokból, s féltek, hogy garázdálkodni fognak. De már rájöttek, hogy teljesen félreismerték, mert apám nem akar nekik semmi rosszat, hogy oktalanul büntették. De akkor már nem lehetett segíteni. Persze, nyíltan egy gazda sem ismerte el, hogy köze lett volna a garázdasághoz. Ez az önbíráskodás csúnya dolog volt. Apám Isten büntetéseként értelmezte, mert fellázadt a sorsa ellen, amit neki a Teremtő elrendelt. Évekkel később földrajz- és történelemtanár lettem s utánajártam a dolognak. Szerettem volna megtudni, hogy miért nem szeretik azon a vidéken a magyarokat. Argentína történelmét leíró egyik könyvből aztán megtudtam, hogy azon a tájon betyárkodott, garázdálkodott egy amolyan argentínai Zorró. Ezt a hírhedt bandavezért Lorenzo Salaynak, Szalay Lőrincnek hívták és magyar származású volt.
