Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Végh Péter: Honvágy (novella)
Honvágy Századunk elején a Pampa képe teljesen megváltozott. Az állattenyésztést egyre inkább kiszorította a földművelés. A birtokokat élő sövénnyel, szögesdróttal vették körül. Nagyságuk tíz és száz hektár között mozgott. Apám birtoka a kisebbek közé tartozott. Az előző birtokosok már feltörték az ugart. Bozóttól, cserjéktől, fáktól megtisztították a roppant területet. Mikor apám a Pampára vetődött, ott már végtelen búza-, kukorica-, gyapot-, len- és lucernamezők fogadták. Szerény tudásom szerint édesapám Közép-Európából, a Duna középső szakaszán elterülő magyar Alföldről érkezett. Az ottani szárazföldi éghajlat kissé más, mint a mi tájainkon, mert nálunk a széljárás nagyon váltakozó. Olykor orkánszerű szelek söpörnek végig a Pampán és mindent elpusztítanak. Ezért a csapadék nagyon változékony. A tél viszont meleg és száraz. Apám erről semmit sem tudott. A tavasztól őszig tartó évszakban a pampero16 több fokkal lehűti a levegőt és heves zivatarok járnak a nyomában. A zanda17 viszont meleg, tikkasztó és kitartó légáramlataival elbágyasztja vagy mértéktelenül felizgatja a Pampa lakóit, és ezért „az őrültek szelének” is nevezik. Az újságok gyakran írnak őrült ámokfutókról, a- kik a zanda betörésekor késükkel, puskájukkal az útjukba kerülő embereket egyszerűen megölik. Ha a tavasztól őszig tartó esős évszakban a zanda uralkodik, forró, elviselhetetlen lesz a nyár, s az aszály elviszi a termést18. Még apró gyermekkoromban, mikor láttam, hogy mekkora pusztítást okoz az orkán, s ugyanakkor mekkora hőséget hoz magával a száraz északi szél, megkérdeztem szüleimtől: - Ki bünteti meg a szelet, mikor rosszat csinál? De ők csak nevettek balgaságomon. 3. EGY ÁLOM Édesapám még apró gyerekként olvasott egy könyvben Amerikáról, a végtelen lehetőségek földjéről. Az alaszkai aranyásókról, az észak-amerikai bevándorlók élcsapatáról - a préri új urairól -, a Mato Grosso19 szerencselovagjairól, az Amazonas őserdeiben és az Andok égbe nyúló hegyláncai közt élő indiánokról és a Pampán szabadon legelésző óriási marhacsordákról. Az amerikai álom rabja lett. Amerikát mesés el- dorádónak20 képzelte, mely egyre ontja magából a sok kincset és földi javakat. Gyermekkora egyik legkedvesebb olvasmánya, Arany János Toldija, egy híres középkori vitézről szóló költemény volt, aki mindig többre vágyott, s óriási erejével bárkit legyőzött. Ez a hősköltemény ösztönzőleg hatott rá. Szeretett volna olyanná válni, mint ő volt, olyanná, aki erejével és eszével dicsőséget, hírt és nevet szerez népének a messzi földön. Szerette volna megmutatni, hogy ő többre képes, mint amit addig tett. Ettől kezdve élete megváltozott. Az otthoni sanyarú paraszti életet lenézte. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy mielőbb Amerikába utazzon és ott megcsinálja a szerencséjét.
