Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Végh Péter: Honvágy (novella)
Honvágy Juanita mindenre kiáradó szeretetének és törődésének látható jelei. Naphosszat bíbelődött velük, gyönyörködött bennük. Az alkalmi látogató majd mindig a fal melletti padok egyikén találta, metszőollóval és öntözőkannával körülbástyázva vagy kapával a kézben. Juanita élete nagyobbik részét tanulással, tanítással és édesanyja ápolásával töltötte. Marija már évekkel ezelőtt meghalt, mert a nehéz munkásélet és a kokale- velek7 örökös rágása aláásta egészségét. Azóta Juanita magányosan éldegélt. Úgy adódott, hogy nem ment férjhez. A mesztic férfiak túl kifinomultnak, mimózalelkűnek8, a fehérek viszont kinézete alapján alacsonyabbrendünek tartották. így aztán élete során jutott elég ideje az álmodozásra meg arra, hogy bebizonyítsa: az ő ereiben nem csak indián vér csörgedezik. Ezért az édesanyjától tanult indián nyelven kívül megtanulta az ország hivatalos nyelvét, a spanyolt, és édesapjától, aki a Felvidékről származó telepesek egyike volt, a magyart. Édesanyja hosz- szú együttlétük során sokat mesélt neki arról, miként ismerkedett meg férjével, hogyan éltek a Pampán. Beszélt neki szerelmük, házasságuk és Juanita születésének körülményeiről. De legtöbbször férjéről, Samról. Sam, teljes nevén Csallóközi Nagy Sámuel9, a húszas évek végén érkezett Argentínába. Akkor még alig múlt húszéves. Termetes növése, szikár teste, göndör haja, nagy harcsabajsza, kiugró hegyes pofacsontja alapján lerítt róla, hogy idegen. Egy európai parasztemberféle. Marija már kapcsolatuk elején észrevette, hogy Sam nagyon nyughatatlan, forrongó természetű. És azt is, hogy valami belül marcangolja a lelkét. Talán mert mindig többet akart, többre vágyott, mint ami éppen volt. De lehet, hogy a bűntudat vagy a honvágy emésztette. Férfias külseje és viselkedése hamar felkeltette Marija érdeklődését, aki éppen akkor töltötte be tizenhatodik életévét, mikor szülei Sam birtokára szegődtek, idénymunkára... Juanitának bútorain, könyvein, kézimunkáin és virágain kívül egyebe nem volt, úgyhogy egykori kedves diákja Manuel, aki teherfuvarozással is foglalkozott, viszonylag simán átköltöztette új lakhelyére. Csak az utazás volt kissé fárasztó és hosszadalmas. Mivel Juanita szándékáról jó előre tudatta egyik unokafivérét, az a családjával idejekorán leutazott Patagóniába és szépen kifestette és kitakarította a házikót. Juanita szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól, mikor átlépte új otthona küszöbét. Maga irányította a bútorok, könyvek, virágok elhelyezését. Nem győzött gyönyörködni új otthonában és hálálkodni. - Gyermekeim! - mondta Pablónak és Letíciának. - Nem is tudjátok, hogy mekkora örömet szereztetek nekem! Mekkora boldogságot! Köszönöm nektek. Szerette volna meghálálni segítségüket, de mivel se Pabló, se Letícia nem fogadtak el tőle semmit, ezért szép ajándékokkal lepte meg a gyerekeket. Simont egy képeskönyvvel, mely Dél-Amerika természeti szépségeit ecsetelte, Jüant egy érdekes társasjátékkal. Végül Letícia nem tudott ellenállni Juanita unszolásának és elfogadott tőle néhány szép kézimunkát és házi szőttest.
