Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM Az előírt nosztrifikációs vizsgával kapcsolatban megállapítható, hogy a képesítésüket az államfordulat előtt szerzett magyar tanítóság többsége számára már ez az aránylag csekély színvonalú képesítővizsga is komoly nehézséget jelentett. A magyar pedagógusok zöme ugyanis színtiszta magyar vidéken működött, és e- zek többnyire egyáltalán nem rendelkeztek semmilyen szlovák nyelvi és irodalmi ismeretekkel, így nem meglepő, hogy a nosztrifikációs eljárás sokszor nem kis nehézséget okozott számukra. Nyilvánvaló, hogy az államnyelvet azok sem sajátították el tökéletesen, akik sikeresen eleget tettek e megkívánt nyelvi és honismereti vizsga feltételeinek, és ezáltal nosztrifikáltatták az impériumváltás előtt szerzett magyar tanítói oklevelüket. Alig néhány hónappal az idézett 276/1920. sz. törvény életbe lépése után, a- mely az 1918. december 31-ike előtt szerzett tanítói oklevelek honosításáról rendelkezett, a tanügyi kormányzat újabb szigorító intézkedést hozott ebben a vonatkozásban. Az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium 50 689/20. sz. rende- lete kimondta, hogy „miután a külföldön tanítóképzőt végzett tanítójelöltek köztársaságunk földrajzát, történelmét és természetrajzát, valamint iskoláink olvasmányait nem ismerik - az 1921. évi január 1-je után külföldön szerzett tanítói oklevél, még ha a tanítójelölt köztársaságunk honpolgára is - nem lesz nosztrifikálha- tó”3 Ez a honosítási tilalom egyértelműen a tanulmányaikat a maradék Magyar- országon folytató felvidéki származású tanítójelöltek ellen irányult. Az impériumváltás után azonban - amint azt a konszolidálódó viszonyok lehetővé tették - a felvidéki magyar pedagógustársadalom is hozzálátott saját érdekvédelmi szervezete kialakításához. Láthatjuk, hogy erre elengedhetetlenül szükség is volt, mivel a berendezkedő államhatalom több vonatkozásban is olyan nehézségeket támasztott a magyar tanítóság és általában a magyar tanügy számára, amelyek áthidalásához elengedhetetlenül megkívántatott valamilyen szervezeti keret kialakítása. A magyar pedagógusok körében már az 1920. év folyamán felmerült egy magyar egyesület vagy szövetség létrehozásának és kiépítésének óhaja. Egy átfogó, valamennyi felvidéki magyar pedagógust befogadni képes szervezet létrehozására már 1920 folyamán megtörténtek az első lépések. Az első előkészítő tanácskozásra egy magyar pedagógusszervezet megalakítása érdekében 1920. december 30-án került sor Komáromban. A polgári főiskolában összesereglett 32 magyar pedagógus először is arról határozott, hogy 1921 januárjától Magyar Tanító címmel megjelentetnek egy magyar nyelvű tanügyi közlönynek szánt pedagógiai szakfolyóiratot. Itt mindjárt létre is hozták a megindítandó lap ideiglenes szerkesztőbizottságát, amelynek tagjai lettek: Weiss Kornélia, Banai Tóth Pál, Kőrös Imre, Kanozsay József és Szendrey Imre. A létrehozandó egyesület alapszabály-tervezetének kidolgozását rábízták egy bizottságra, amely ezt a munkát néhány nap leforgása alatt el is végezte.4
