Irodalmi Szemle, 2004

2004/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Olasz Sándor: Meditációk utazás közbe (vendégkritika)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

VENDÉGKRITIKA

OLASZ SÁNDOR

Meditációk utazás közben

Többrétegű jelentésszerkezet Jókai Anna Az együttlét című regényében

Két regény vagy két részből álló regény Az együttlét (1987)? A kortárs olvasó minden bizonnyal többnyire fölfedezte a két, egymással dialogizáló regényfél közötti szálakat, az íveket és keresztboltozatokat, melyek centrumában a főszereplőt, Ameli Aladár Krisztiánt, azaz Ladárt látjuk. Az unokaöcs utazása a huszon- nyolcas villamossal a köztemetőbe című első rész fejezeteinek címében egy-egy megálló neve olvasható, s ez a szöveg valójában az alig egyórás villamosútnak a története. Ladár óriásmonológjába újabb és újabb rétegek ékelődnek. Az elbeszélő párbeszédeket idéz föl halott barátjával, Argil Drallával (az ő temetésére utazik), szüleivel és másokkal, közben fel- és leszállók beszélgetéstöredékeit olvassuk, s Ladár nemritkán valamely utas nézőpontjából tűnik föl. Puccos öregasszony, zöld nő cekkerrel, előadó, demizsonos ember, lila fülbevaiós kurva, ellenőrlány, bliccelő férfi, szakadt lány, szakadt fiú, fehér hajú asszony dossziéval, bolond, illatos i- dős hölgy, fájó derekú melós, bőrzakós, kislány, kék szemű férfi, arab, palántás nő... A sor hosszan folytatható, karakterek, élettörténetek kavarognak Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regényéhez hasonlóan. Ott egy jezsuita barát indul megkeresni az okot és a titkot azoknak az embereknek az életében, akik pontosan akkor haladtak át a hídon, amikor leszakadt. A barát az isteni gondviselés fátylait akarja fellebbenteni - hasztalanul. Jókai Anna hősei között is hosszú az út lélektől lélekig. Az emberek többnyire közönyösek, önmagukba zártak, megköze- líthetetlenek, valós kommunikáció nem alakul ki közöttük. Értelmezhetetlennek tűnő világ, miközben Ladárban komoly létértelmező szándék munkálkodik.

A villamosút Kosztolányi Esti Kornéljának tizennyolcadik fejezetét is fölidézi. A nevezetes novella/regényfejezet úgy jeleníti meg a vendéglét élettől halálig tartó útját, hogy első szinten egy szocializációs folyamat rajzát adja, s csak második, metaforikus szinten van szó a meghalásról. Jókai Anna regényében is halál felé vezet az út. Bárdos László vitatja ugyan a regény Esti Kornél felőli értelmezhetőségét. „Jókai Anna alig vagy inkább egyáltalán nem épít Kosztolányi allegorikus (vagy metaforikus) novellájára. Ladárnak nem az élete játszódik a 28-ason, habár kétségtelenül elvonul előtte egész élete...”1 Ám van egy második regényünk is, A nagynéni levelei távolban élő unokaöccsének. „Szerzője”, a levélíró az a Kamii-