Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Somlyó György: Catullus epigrammája (vers)
A Posonium Irodalmi és Művészeti Dij - 2004 Virágmezőben Virágmezőben álltunk mind a ketten. Köröttünk csend és fény és kék virág. Egymás kezét imádtuk önfeledten. Lágy szél s huncut madár fütyült le ránk. Virágmezőben ültünk mind a ketten. Köröttünk alma-, körte- s szilvafák. Egymás ajkát imádtuk észveszetten. Ránk nézve tapsikolt a sok virág. Virágmezőben háltunk mind a ketten. A napra tártad tested templomát. Előtte áhítatban térdepeltem. Imádtam sírva ékes csarnokát. Virágmezőben keltünk mind a ketten. A nap derűs sugárral öntözött. Riadtan nézelődtél szégyenedben. Egy kék virág imádta köldököd. III Somlyó György Catullus epigrammája Hívtam arany cicukámnak, kedves kismadaramnak, Volt neve Claudia és isteni Lesbia is. Most választhat, mily néven szólítsa Catullus: Ringyó? szajha? rima? kurva? ribanc? riherongy? Vagy, ha egyik sem tetszik néki, adódik egyéb is: Kéjhölgy? franka? lotyó? cafka? cemende? cafat? Ám ő tiltakozik: „Még ezt se tudod, te butuska? Most a mifélénk új címe: kis üzleti lány
