Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Pécsi Györgyi: A Németh László-emlékkönyv ürügyén
KÖNYVRŐL KÖNYVRE politikára. Emlékezetes, még a Széchenyi-tervben sem kapott helyet a kulturális stratégia - vélhetően, mert nem volt, vagy ami rosszabb: nem tartatott fontosnak. Szintén Pomogáts említi, hogy Németh már a harmincas években „meglepően modern” gondolkodóként értékelte az értelmiségi társadalom megvalósulásának szükségességét. ’56-ban pedig, miként Dénes Iván Zoltán írja, az „értelmiségi szintre emelt munkás” eszménye lebegett előtte. Ma viszont korántsem lehetünk meggyőződve, hogy az informatikai társadalom, a tudásalapúnak nevezett társadalom értelmiség(diplomás)centrikussága valóban azt jelenti-e, amire Németh gondolt, tudniillik az európai értelmiség legnemesebb hagyományainak folytatását, vagyis hogy megőrződik és továbböröklődik az értelmiség kettős természete, az intellektuális és a morális én egyidejűsége (ahogy erre Imre László, Görömbei András, Tüskés Tibor is fölhívja a figyelmet). Németh László még a humán és a reáltudományok szimbiózisát vallotta - a maga korában a természettudományok védelmében, ma pedig fordított a helyzet. A humán tudományok leértékelődtek (kivéve: pszichológia, szociológia, kommunikációelmélet, azaz a „mérnöki tudományok”), a biogenetika, az informatika, a műszaki tudományok uralják a terepet, és ezek közt nincs helye az erkölccsel bíbelődni. Elvileg lehetséges, hogy nem lesz többé vagy egy darabig szükség arra, hogy írók is gondolkodjanak világunk sorsáról, és ezt is el lehet fogadni. A papi szerepet kisajátította a technokrácia - így most könnyebb az irodalomnak, de sajnos valamennyiünk bőre vásárra megy. A kommunizmus becsődölése után a korábbinál is szuperebb és tökéletesebbre tervezett transznacionális kapitalizmus bontakozik ki, mely a mérnöki tudományokkal, az informatikával és a médiaiparral összefonódva azt ígéri, hogy minden kérdést megold. Nem lesz tőzsdekrach, válságok, háborúk, betegségek, az ember, ha elromlik valamelyik szerve, kicserélheti, tökéletesen ura lesz önmagának és a világnak. A politikai és gazdasági hatalom menet közben lecserélte a hagyományos intellektuális elitet, a bölcseleti értelmiséget a „társadalom mérnökeire” (Molnár Tamás). Németh László az erkölcs tökéletessége felől közelített gyönyörű utópiájához - a technokrácia viszont az ember elgépie- sítésének utópiájából éppen a moralitást iktatja ki. Holott - Németh Lászlóval vagy Németh László nélkül - illúzió azt gondolni, hogy megkerülhető a morál; minden pillanatban választunk erkölcsi normák között és kultúrák között ma is, még ha nem is vagyunk ennek tudatában (mások mellett Molnár Tamás). Ma Németh Lászlót valószínűleg nem a magyarság és (a klasszikus) európaiság kérdése foglalkoztatná, hanem a magyarság és a globalizáció dilemmája. Azaz a magyarság és az amerikanizáció, hiszen Nyugat-Európa is az amerikanizá- cióval küszködik, és a jelek szerint nemigen tud ellenállni. Fölteszem, nincs rá stratégiája. Bár az Unió maholnap megvalósul, részben már meg is valósult, változatlanul nem készítette el a maga mítoszát. Jogszabályokat, normákat, szabványokat egyeztet, technikai, ügyviteli szinten gondolkodik, központosít, bürokratizál és utasít (na jó, „ajánl”). Amit eddig kínált, miért ne lennénk csalódottak, mindössze az anyagi szférát érinti, ámbár ez sem kevés (milliók halnak meg ínségben, más
