Irodalmi Szemle, 2004

2004/7 - Szalay Zoltán: Tizenegyes (novella)

Szalay Zoltán

Tizenegyes

Sűrű, komor gomolyfelhők gyülekeztek a stadion felett. Az időjárás nyomasztó erőként nehezedett mindenkire, mintha radioaktív sugárzás áradt volna a förtelmes, haragos fellgekből. Mindenkire kihatott ez a borongós állapot. A szorongás úgy ingerelte az emberi szervezetet, hogy minden gondolatot és érzést befolyásolt - fojtó ködöt, mérges füstöt pumpált az emberi agyakba, hogy a szemekből bágyadt düh vetődjön mindenre és mindenkire. Tehát az idő nem kedvezett a mérkőzésnek.

Csupán a szurkolók nem törődtek a szomorú meteorológiai állapotokkal. Majdnem teljesen megtöltötték a lelátókat, s ha maradt is néhány üres hely, mégis úgy tűnt, az egész épület összeomolhat, ha ez a rengeteg ember mozgásba jön. Folyamatosan mozgolódtak - énekeltek, kiabáltak, kedvenceik nevét kántálták, viho- rásztak vagy éppen transzparenseiket nyújtogatták az ég felé. Most mindenki kivetkőzött magából, hogy csapatát lélekben - és szavakkal is - támogassa. Levetkőzték hétköznapi énjüket, elfelejtették hétköznapi gondjaikat, s átadták magukat a súlytalan, veszélytelen, szórakoztató játéknak, legurítottak egy-két sört, s élvezték ezt a természetes küzdelmet.- Úgy látom, a kispadon most nagy döntések születnek - mondta a közvetítő csevegő hangon a többmilliós, arctalan hallgatóinak, akik ugyan azt tartották, hogy mindannyian jobban értenek a focihoz, mint ő, mégis igényelték ezt a baráts

ágos modorú hangot. Valóban, most, a mérkőzés 33. percében úgy tűnt, mozgolódik a vendégcsapat kispadja. A kérdést, amit most kétségkívül megvitattak, mindenki jól ismerte: felküldjék-e Hofmannt? - Ez a döntés nagy hatással lehet a meccs végső kimenetelére, tehát valószínűleg sok érv és ellenérv kóvályog most az edző fejében. Mint tudjuk, Hofmann-nak az előző meccsen megsérültek a bordái, de ma azt nyilatkozta, pontosan idézem: „Ha kell, tolószékben és gipszben is felmegyek a pályára, és annyi gólt lövök, hogy kész matematikai csoda lesz a végeredmény.” Tehát Hofmann elszánt, de a végső döntést az edző hozhatja csak meg.

Hofmann elsősorban gólerejéről, támadó, néha egészen agresszív játékáról, botrányairól, illetve arról a kellemetlen tulajdonságáról volt híres, hogy gyűlölte a bírókat. Főleg azóta, hogy két évvel korábban nem játszhatott a ligadöntőben, mert az a hórihorgas karikatúrafigura, aki a meccset vezette, eltiltatta. Aztán kapott is pár pofont az a „majomember”.

Hurkosnak hívták a mérkőzés őrangyalát. Alacsony, tömzsi emberke volt,