Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Tóth Elemér versei (Magyarul, Veled, Pitypang, Tél a tavaszban, Emberül élni)
Tóth Elemér versei Felejteni, milyen keserves volt az életünk, de te, kedves, győzted erővel, szerelemmel. Te voltál az éltető forrás, örökös fény, örökös sodrás — megsimogatlak vén kezemmel. Pitypang A rét ölén a pitypang kötényét lengeti. A méhek - zúgó visszhang - duruzsolnak neki. A sárga ragyogásban a csönd mégis komor, fények égnek a tájban, sok-sok pitypangbokor. Sok-sok sárga fejecske, mind-mind a tavasz lelke, él, küzd és meghal ott. A szegénységed ára, árva vagy te is, árva, akár mi, magyarok. Tél a tavaszban Az idő bolondul cifrázza, havat szitál a tulipánra. Pártája - piros, a hó — fehér és zöld a szép virágunk szára; a gyönyörű piros-fehér-zöld lobog, lobog ma hét határra.
/
