Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Pomogáts Béla: Egy elfeledett könyv

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

lógiájának mind német, mind magyar változataitól. Erős paraszti kötődése, illetve széles körű olvasottsága megóvták attól, hogy a „völkiseh” ideológia valamiféle magyar változatának kidolgozója vagy híve legyen. A népiíró mozgalomban, így az 1943-as Szárszói Találkozón vállalt szerepe különben is annak a „harmadik útnak“ a hívei között jelölte ki helyét, amely egyaránt elutasította a szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon tapasztalt emberellenes és diktatórikus ideológiát, és a magyar agrárszocialista mozgalmak hagyományai nyomán a nemzeti érdekeket érvényesítő parasztdemokráciában látta az ország jövőjét.

A Mit ér az ember, ha magyar? (a cím nyilvánvalóan Ady Endrétől, Az ős Kaján című költeményből való) valójában ezeket az eszmei szándékokat követte, midőn valamiféle társadalomelméleti kézikönyvet vagy inkább nevelési programot kínált fel olvasóinak. „Ennek a könyvnek - írta Veres Péter munkájának első lapján - tulajdonképpen az volna az igazi célja, hogy »mit ér az ember, ha paraszt?«, de az a sajátos magyar szemérem, ami bennünket, magyarokat, különösen parasztokat, mindenki mástól megkülönböztet, engem is visszatart a mai parasztkodó világban ettől a feltűnő címtől. Különben magam is, mások is azt hirdetjük, hogy a parasztság az igazi magyarság, s hogy a parasztságban van az igazi jövő — akkor hát így is jól van.”

A könyvnek címezettje is van, alcíme így hangzik: Levelek egy parasztfiúhoz. Veres Péter azokhoz a tehetséges paraszti származású fiatalokhoz szólt, akik a harmincas évek második felében - egyrészt a népi mozgalom hívó szavára, másrészt az akkori kormányzat „tehetséggondozó” programjainak keretében - indultak el a magasabb iskolák, az értelmiségi pályák felé, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy majd a paraszti rétegek önszerveződésének és felemelkedésének vezetői legyenek. Ezek a parasztfiatalok kaptak később, már a háború után szerepet a népi kollégiumi mozgalomban, a Parasztszövetségben, a Nemzeti Parasztpártban és természetesen a kommunista pártban is (ez utóbbinak „nemzeti” szárnyát alkotva, amely az ötvenes években élesen szembekerült a Rákosi-féle vezetéssel, 1956-ban pedig a forradalom oldalára állt!)

Veres Péter valójában az ő számukra kívánt tanítással szolgálni: „ezek a levelek - olvashatjuk - nemcsak az én gondjaimat mondják el, hanem azoknak az útját akarom könnyíteni, akik már elindultak a Gondolat vagy a Hatalom felé. A tapasztalat és a gondolat sohasem helyettesítheti a cselekvést, de a cselekvés felé vezető úton az előttünk járók tapasztalatai és gondolatai azok a lépcsők, amelyeken az éber szellem mindig-mindig feljebb hág.” Midőn a könyv szerzője ezeket a sorokat papírra vetette, bizonyára nem sejtette, hogy alig néhány esztendő múltán egy kormányzati szerepet kapó, országos politikai párt vezetője és a kormány egyik minisztere lesz. Nem politikai programot kívánt adni, hanem eszmei és erkölcsi stratégiát, és nem a hatalom ügyeiben eligazodó politikus, hanem az ifjú nemzedékek orientálására vállalkozó pedagógus szerepét választotta. Könyve valójában azt a hagyományt újította fel, amelyet több mint száz esztendővel korábban Kölcsey Fe