Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Pomogáts Béla: Egy elfeledett könyv
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Kemény fizikai munka közben szerzett műveltséget, mindig rengeteget olvasott. Szépirodalmi munkáiban saját küzdelmes életéről és szülőföldjének népéről a- dott szociográfiai megfigyelésekben is igen gazdag képet. Korai művei a népi írómozgalom törekvéseihez igazodva hívták fel a figyelmet az alföldi szegényparaszti társadalom nyomorúságos életére és jogfosztottságára, egyszersmind a paraszti életforma derűjét is kifejezték. Gyepsor című novelláskötete és Számadás című regénye kendőzetlen valóságábrázolással örökítette meg a paraszti életformát, Az Alföld parasztsága és Falusi krónika című munkái a „népi szociográfiák“ közé tartoznak, A Balogh család története című háromkötetes regényében már idősebb korában adott összegző képet arról a falusi életről, amelyet időközben elsodort a történelem. Szépirodalmi müveinek, szociográfiai és politikai írásainak nemcsak szociális, hanem erkölcsi és (talán így lehetne mondani) „kultúrkritikai” célzata is volt. Veres Péter az alföldi, kálvinista „rideg” paraszti életvitelt, munkamorált és közösségi magatartást állította eszményként olvasói elé, bizalmatlanul tekintett a városi társadalomra, a szegényparasztság helyzetének javításában csak a szervezett ipari munkásságot és a népi származású értelmiséget tartotta igazi szövetségesének. Mindez erőteljesen jutott kifejezésre azokban a műveiben, amelyek a harmincas é- vek és negyvenes évek fordulóján eszmeteremtő igénnyel és publicisztikai szenvedéllyel beszéltek a nagybirtoknak és a nagytőkének kiszolgáltatott magyar társadalom gondjairól, és kíséreltek meg politikai stratégiát adni a radikális szociális és politikai reformok híveinek. Ebben az időben négy egymást követő könyvének - Szocializmus és nacionalizmus (1939), Mit ér az ember, ha magyar? (1940), Népiség és szocializmus (1942), valamint Parasztsors - magyar sors (1943) - tanúsága szerint azon fáradozott, hogy összebékítse a szocializmus és a népi mozgalom által képviselt agrárdemokrácia, agrárszocializmus tanításait. A XX. század két nagy eszmeáramlatát a szocializmusban és a nacionalizmusban látta, ezeket kívánta közös nevezőre hozni abban a meggyőződésben, hogy a magyarság nemzeti fennmaradását csakis a kétkezi dolgozó nép, mindenekelőtt a parasztság szociális, politikai és kulturális fel- emelkedése teheti lehetővé, és ez a felemelkedés csak egy közösségi társadalomban történhet meg. Természetesen az általa képviselt „szocializmus” nem volt azonos a szélsőbaloldal szovjet típusú szocializmusával, ahogy a „nacionalizmusról” kialakított képe sem jelentette a nemzeti felsőbbrendűség téveszméjét, és nem kívánta megsérteni más nemzetek érdekeit. Veres Péter a „szocializmusban” a közösségi társadalmat, a „nacionalizmusban” pedig a jogos nemzeti érdekek szolgálatát látta. A nacionalizmus és a szocializmus tanításainak közös eszmeiségbe foglalása, midőn erre Veres Péter kísérletet tett, természetesen nem volt veszélytelen feladat, minthogy az „ideológus” a német nácizmus rasszista eszméivel is érintkezhetett volna. Veres azonban mindig élesen elhatárolta magát a szélsőjobboldal ideo
