Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Pomogáts Béla: Egy elfeledett könyv

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

egyszerűsít, bonyolultabb tényeket egy szemléleti jelleg megragadása végett összevon.” A korrekciók sora persze tovább folytatható. Vajon igaz-e, amit Csoóri Kosz- tolányi-esszéjében olvasunk? Hogy Kosztolányi közéleti irodalom elleni kirohanásaiban valami mélylélektani dac fejeződik ki? Nem inkább a másféle, a nem közvetlenül politizáló irodalom jogáért küzdött Kosztolányi?

Nem minden kajánság nélkül állapíthatjuk meg, hogy miközben a monográfia kényes műfajjá vált az irodalomtudományban, egyre több olyan tudományos mű jelenik meg, amely a szűkebb tárgyra vonatkozó kérdés kimerítő tárgyalására vállalkozik. Görömbei András nem tagadja az egységes szerzői individuum létét, s hiszi, hogy létezik az életművet oksági funkcióba léptető kontextus. Pályáját kezdetektől végig kísérik - Sinkától, Sütő Andrástól Nagy Lászlóig - a monográfiák. Nem is szólva a határon túli magyar irodalmak (a romániai, az akkor még csehszlovákiai) monografikus feldolgozásáról.

A földből ilyenkor című új versében írja Csoóri Sándor:

De jaj nekünk, minket csak régi, krónikás képeken

és lepattogzott freskókon szeretnek látni glóriával, ahogy épp lépünk a fénykazlak felé, s mielőtt odaérnénk, eltűnünk a beomló fallal együtt.

Görömbei András könyve nem ilyen „krónikás képet” és nem „lepattogzott freskót” ad, igaz, a beomló falak veszélyéről, látványáról sem hallgat. (Kalligram) Alföld, 2003

Olasz Sándor

Egy elfeledett könyv

Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar?

Veres Péter (1897. január 6.-1970. április 16.) első művei az alföldi parasztság mélyvilágából hoztak hírt, ahogy ő mondotta, „a földszinti Magyarországból”, az uradalmi cselédek, kubikusok, alkalmi munkások életéből. Tömörkény István és Mórisz Zsigmond már rajzolt néhány emlékezetes képet erről a társadalom alatt élő rétegről, ennek szokásairól, életmódjáról és gondjairól, a teljes valóságot azonban először alighanem Veres Péter mutatta be. Hatalmas tapasztalat birtokában nyilatkozhatott meg, maga is ebből a világból származott, hosszú évtizedeken át ennek a világnak a sűrűjében élt. Zsellérsorból küzdötte fel magát irodalmunk tekintélyes képviselői közé, a balmazújvárosi „gyepsor” népét kívánta képviselni a magyar közélet és szellemi élet magaslatain.