Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Vajda Barnabás: Monoszlóy Dezső témái, alakjai és stílusa (tanulmány)
Vajda Barnabás sza korcsolyázik a tudatban nemcsak egy haldokóéban, nemcsak egy íróéban, hanem talán mindannyiunkéban. Ebbe az elmúlás előtti maszatos derengésbe visz- szatérnek a névtelen hős létének legmaradandóbb élményei, szuggesztíven ismételgeti a beléivódott ősi kifejezéseket, a kényszerből rögzített szocializációs kódok előtti hívószókat és -képeket („Adj, király, katonát!), az életben megszerezhető egyedüli értékeket és primérül őszinte vágyakat („a nagymama is a villamos alá kerüli, el se búcsúzott tőle ”). „Egy csomó dolgot még végig kell gondolni. Csakhogy sehogy se igazodik sorrendbe az idő. Inkább visszafelé pereg, és néha összevissza ugrál” - próbál még egyszer rendet teremteni az összekuszálódott időben (mintha ez fontos lenne), s innentől kezdve a novella egy hosszú most. Kétség- beesett kísérleteket tesz az utolsó (már érzi, tudja) létpillanat befogadásra: tudatosítja és emlékekhez köti a szagokat (odolos üveg, almaszagú könyvek), észleli a körülötte zajló kiabálást („A műtőbe, a műtőbe! ”), lát (a műtőben nagy lámpák égnek), szájában virslinek és tormának érzi a keserű habot, és irtózatosan mozdulni próbál. Monoszlóy szövege itt magára ölti a testből megállíthatatlanul kicsúszó lét vergődését mint egyetlen autentikus létállapotot (Heidegger), s komplex nyelvi megformáltságával képessé válik illusztrálni a halálfélelem stádiumait. A villamos Monoszlóy novelláinak topos constans-a. Egyrészt az urbánus lét realista attribútuma, másrészt átvitt értelmű trópus, olvasóra bízott felbontandó kép, akárcsak szinonimái, a vonat, a sivatag és a zárt hely. Mind közül azonban legintenzívebb a villamos, mert ez nemcsak A villamos alatt c. kötet záródarabját határozza meg, hanem jelen van a Sivatag több mint felében. Monoszlóy villamosa, sivataga, szobája tulajdonképpen tetszés vagy jelentéskörnyezet szerint helyettesíthető olyan fogalmakkal, mint magány, vágy, szerelem, szenvedés, halál stb. A villamos maga az élet, az egész emberi életút. A villamos, sivatag, szoba maga a létmindenség, egyben - stílusosan - a végzetes végállomás, maga a minden és rögtön mindennek a negációja is, jelentéskörük ugyanis éppen annyira tág, amennyire „a sivatagban minden elfér, és semmi sem fér eP\ Ez az értelmezési nyitottság me- ritoriális kulcselem, amennyiben így képződik le hitelesen a „minden egész összetört” és a fragmentálódott világ érzete. Sivatag és villamos egy végtelen folyamat két megérinthetetlen, allegorikus végpontja Monoszlóynál, vagy ahogy az ugyanebben az időszakban írt A villamosban c. versében mondja: „s bár nincs semmi élmény, a villamos csengője szór? EGZISZTENCIALIZMUS Monoszlóy Dezső prózája részben a korai modernizmusok esztétikai kincsestárát használja, legnagyobb mértékben azonban az elő-posztmodernből, azon belül is az emberi létezés problémáját kutató egzisztenciálfilozófiákból építkezik. Az egzisztencializmus ősatyjainak, Kari Jaspersnek és Martin Heideggernek a nyomában lépdelő francia egszisztencializmus a második világháború után teljesedett
