Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Duba Gyula: „Most kéne menekülni... ” (Zs. Nagy költészete - esszé)
Duba Gyula „Most kéne menekülni...” (Zs. Nagy Lajos költészete) 1 Költészetét nehéz sorsként élte, versein életünk minden pecsétje. A tisztánlátás és a kétely, ritka győzelmek és számos lebukás, a megbocsátó gúny és tehetetlen indulat jelei. Kihívóan fölényes tud lenni, s közben szenved. Szövegeitől nem tart távolságot, benne van a versben. Annak idején nem vettük észre, hogy már akkor ilyennek indult. Bátornak, hívőnek, győzésre képtelennek! Mindig távol állt a tárgyiasságtól, érzéketlen vagy érdektelen, legfeljebb önmaga iránt tudott lenni. Úgy tűnik fel, már a kezdetektől értette a világot, később sajnálta is, tudta esendő- ségeinket és gondjainkat. Érzékenysége felénk irányult, mert önmagát sosem kímélte. Ebből pompás önirónia született. O is a komáromi gimnáziumból indult az ötvenes évek elején, Turczel Lajos neveltjeként. Azokban az években, sivár esztendők váratlan bőségeként, számos tehetséget sodort össze a véletlen. Mintha a kinyílt szelepen át világba törnének lefojtott erők! A komáromiak önmagukra ébredésében iskolájuknak döntő része volt. Nemzedékként törtek fel, együtt fejlődtek, összetartottak. Mindvégig érezték egymást. Nem véletlen, hogy a „nyolcak” antológiáját Turczel válogatta s vezette be! Akkor Zs. Nagy versei Cselényi, Tőzsér, Simkó munkái mellett nem tűntek fel. A kritikát inkább csak jó várakozással töltötték el. Bírólái közhelyeket és élményhiányt, széptani banalitásokat emlegettek. Alighanem pontosan lát Fábry Zoltán: „kissé sok itt a szív”. A Csillag-sereg is „irreális”, csóválja fejét. Valóban túl lelkes ez a katonavers. Fábry nem szereti a katonát! A kritika pedig hiteles társadalmi érzékenységet és formabiztosságot kért számon a kezdőkön. Később is írt ő katonaverseket, s ezekben olyan sajátosságát érezzük, amelyet akkor nem vettünk észre. Nevezetesen, hogy számára a katona már akkor sem „csak” hatalmi tényező, netán lelkes „békeharcos”, hanem sajátos valóságot élő fiatal férfi! Némileg hős, mert nehéz próbának van kitéve, de közben fizikai és szellemi kényszert visel el és szenved tőle. Önérzet dolga, hogy a próbának helytáll! Valószínűleg itt a kezdete a későbbi gúnynak, mellyel a „tábornokokat” illeti. A katona: férfi! Sorsában a költő a férfilét alapját sejti. Nem a társadalom számára hős, hanem önmagáért. Mert Zs. Nagy már a kezdetektől önmagáról ír, nem a világról, s amikor a valóságról beszél, azt a képet festi, amelyet benne kelt. Megismerési módja érzéki, intui
