Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)
Szénássy Zoltán renc, mint lelkiismeretes pedagógus, gondosan látogatta a betegeskedő diákját. Aztán addig-addig látogatta, míg annak nővérét, Esztert, feleségül vette. Mikszáth ezzel kapcsolatban írja Váli Ferencről: „Ezt a nemes külsejű, értékes férfit mintegy kárpótlásul küldte az ég a Jókay családnak. Móric nemcsak sógort, de nesztort, példaképet és atyát kapott benne.” Váli Ferenc lánya, Mari írja a híres kollégiumról: „A komáromi kálvinisták szép tomyú templomával átellenben... állt az egyszerű, de tekintélyes alakú... kálvinista kollégium. Bádoggal bevont kicsi tornyának harangocskája igyekezett minden alkalommal legalább néhány másodperccel megelőzni... a város összes harangjait.” (A nevezetes kis harangból az első világháború során ágyút öntöttek.) Jókai hosszú élete során számtalanszor visszatér a komáromi iskolájához. Általában rövid elbeszélésekben varázsolja elénk a kollégiumot, illetve a kollégiumi éveket: Az én színpadi életem című elbeszéléséből megtudjuk, hogy tízéves korában már színdarabot írt. Majd a komáromi kollégiumban rendezett színielőadásokat mutatja be. A Hogy kezdtem én a kertészkedést? című írásának főhőse Váli Ferenc, aki a kollégium udvarát felásatta: „Az én nagydiák koromban a tágas udvar egy részét átalakítottuk botanikus kertté.” Az én életem regénye című művében ezeket írja: „Tizenöt éves koromban... aki csak híres ember volt Komáromban, azt mind lerajzoltam tusban, punktírozva (pontozva) acélmetszés módra.” Jókai rajztanára Orbán Gábor volt. De talán a legaranyosabb írása a Szatyor címet viseli. Hallgassunk meg belőle egy fejezetet: „Az én kedves szülővárosomról kíván az én lelkem megemlékezni, annak is a legnagyobb tornyáról... (a református templom tornya - Sz. Z.) és a kollégium szatyráról... Egy hosszúkás, öblös, gyékényből fonott alkotmány a szatyor, a feneke deszkából jól kibélelve... A komáromi kollégium szatyra... volt a szatyroknak az apja. Az két emberre való volt. Az két fogantyúján rudat toltak keresztül, s annak két végét vállra véve hurcolta a kollégium szatyrát végig a városon két men- dikus diák... Az egész tanári kar... »a mensa ambulatorián« élt... Mindennap máshol főztek. A megelőző napon egyházfi uram... megjelent a sorra következő háznál, bejelentve, hogy holnap idejön a szatyor... Minden asszony azon volt, hogy kitegyen magáért. Hej, de sokszor irigyeltem gyerekkoromban a tanító urakat... Tizenkét órára pontosan készen volt minden étel, úgyhogy amikor a Sz. András tornyában az utolsó harangszó elkondult, már akkor a két dárdás ott robogott be a telt szatyorral a kollégium vaskapuján...” A „SENKI” SZIGETE Amikor Jókai 1844-ben Pozsony, Pápa és Kecskemét után, mint jogvégzett hazajött Komáromba, beállt patvaristának a neves komáromi prókátorhoz, Asztalos Istvánhoz. De minden szabad idejét a szigeten töltötte, ahol előbb befejezte a Kecskeméten megkezdett Hétköznapok című regényét, majd hozzálátott az ügy
