Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Németh István versei (Szavak birodalma, Szárnyaszegett mondatok, Olyan tiszta itt ma minden, Nincs valamire való névsor)
Németh István versei és sok más ivadék... Most itt száradt rám egy-egy hajléktalan hajlék, omladék vár, gazdátlan zsinagóga. A többi csak várt, várt, mitévő lehettem volna, ha útban volt, útban volt az istenháza is, omladék oszlopok, falak fésülték a szelet. Madarak, szél, árva nincstelen lelkek lakhelye! Parlagfű-örökség! Búzaföldek közt felkiáltójeltemetők! A földjeinken mézelő méhek, de minek a méz, hogy újra vonatra tegyék? Kukoricaföldjeinkre mivégre hulljon a veríték? Nagyapám, apám, nevelőapám mind oda rég: Puska, tüdővész, rák - rájuk szakadt az ég mint az istenházára. Ami ittmaradt, radioaktív. Ernyő kéne, tiszta szó, vályú, szekerce, gyalu, gyalupad, de honnan, hogyan vegyem elő, ha elvitték? Vergődöm, mint a szárnyaszegett madár. Szárnyaszegett mondatok. Száguldanék, nyelvem kuszadék, megakaszt a zagyva zagyvalék, pedig még mindig nincs vasra verve a rém, újra és újra rám szakad az ég. Olyan tiszta itt ma minden (Boráros Imrének apáink emlékére) Olyan tiszta itt ma minden, olyan fényes. Bíbor, vérvörös az ég alja, lehullt a fákról a levél, megpihent a bokáink körül a szél. Ha majd megjön az esti vonat, belép az ajtón a barátom, én már megyek, elmegyek nyugodtan, könnyed léptekkel, mint a lehelet, egy-egy sóhaj, viszem a testem, ring a tenger hullámain, sodródik a sivatag homokjával. Te csak maradj, maradj! A barátom még segít, rám adja ruhámat, letörli homlokomról a gyöngyöző veríték
