Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Öllős Edit: Író az alkonyat útján (kispróza); Cserepek (naplójegyzetek)

Öllős Edit

r

író az alkonyat útján

Amitől megfosztotta őt az élet, azt papírra veti. Sokszor érzi úgy, hogy másként kellene, hogy ha magából merítene, nagyobb örömét lelné az írásban. De így egyfajta fóbiává vált. Évszakoktól függően hol a kertben nyugágyon, hol a teraszon napernyő alatt, hol a szoba melegében rója a sorokat. Számára az a legfontosabb, hogy lelkében béke legyen, s ezt épp akkor éri el, mikor látja maga előtt a teleírt papírlapokat. Testére már szinte nem is gondol. Reggel megiszik fél liter tejeskávét, ezen kívül gyakorlatilag csak a kertben megtermesztett gyümölcsöt és zöldséget fogyasztja. Annak is örül, hogy leszokott a dohányzásról, már csak nevet ifjúkori önmagán, mikor egyik cigarettát a másik után szívta alkotás közben, mert azt gondolta, anélkül nem megy.

Lelke igazán csak akkor találta meg a nyugalmat, mikor nem sokkal felesége halála után vidékre költözött, ebbe a csendes családi házba. Lányáról azóta nem tud. Mindig túl akaratos volt és önfejű, mikor otthagyta az egyetemet, hogy világhírű modell lehessen, apja megneheztelt rá. Egy ideig modellkedett is, azt nem mondhatta az apa, hogy nem volt büszke a lányára, mikor az El le vagy a Vogue címlapján látta őt, de jobban szerette volna, ha szellemi képességeivel boldogul. Az anya igyekezett összetartani a családot, a lány néha beállított szüleihez pár napra a világ bármely tájáról. Aztán egy napon levelet kaptak tőle a feladó címe nélkül, melyben közölte, hogy fiúnak adott életet, egy időre visszavonul. A gyerek apjáról egy szót sem írt.

Mióta egyedül él, ahogy rövidülnek napjai, írásai is egyre tömörebbek. Történeteket talál ki, fantáziája kifogyhatatlan. Olyan tud lenni, mint egy merőkanál, melyet rendszeresen merít agy velejébe. Leves helyett. Levest nem eszik, mióta egyedül él (eleinte főzött, de vagy túlsózta, vagy ízetlenre sikerült). Vizet iszik helyette korsóból, hogy a sörre emlékeztesse, amiről szintén leszokott azóta, hogy nem dohányzik, meg egyébként is: egyedül sörözni nem érdekes. Barátai sorra eltávolodtak tőle, nem igazán értették, miért vonult vissza a nyüzsgő irodalmi életből, kávéházba, összejövetelekre már nem járt, mert felháborították a tolakodó újságírók. Mindig ugyanazokat kérdezték. Boncolni akarták a lelkét, azt akarták, elemezze elhatározását, hogy vidékre költözött, nem hiányzik-e az irodalmi pezsgés, miért váltott műfajt stb. Akadt persze, amiken ezek közül maga is elgondolkodott, és olyan is, amire a mai napig nem talált választ. Például a műfajváltás. Hosszú évekig mindent túlfilozofált. Sokáig benne volt a kamaszkortól kezdődő és egyete