Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Öllős Edit: Író az alkonyat útján (kispróza); Cserepek (naplójegyzetek)

Öllős Edit

mi évei alatt hajnalig tartó viták tárgyát képező világot megváltani akarás. Műveiben is ezt ragozta körbe-körbe. Semmi nem felelt meg neki úgy, ahogy volt. Mindent másként akart. Aztán mikor már kiadott pár ilyen jellegű könyvet, tehát mindenképpen írónak számított, körülnézett maga körül. Hát nem lehetett volna másképp?! Egy kétszobás lakás a fővárosban, egy lakótelepi ház hatodik emeletén, egy titkárnő feleség, aki, bár büszke volt férjére, az utolsó pillanatig kényeztette (egy légiszerencsétlenségben halt meg, mikor egy barátnőjével Párizsba repült), nem értette műveit, nem tudta nyomon követni férje — szerinte túl elvont - gondolkodásmódját.

Szinte egyik napról a másikra váltott. Regényeket kezdett írni, mindenféle filozofálgatások nélkül, de ezekben már nem lelte örömét. Rutinná vált az írás. Az irodalmi összejövetelek jelentettek számára megnyugvást, büszkeséggel töltötte el például, ha iíjú toliforgatók kértek tőle tanácsot. Csak az bántotta, ha filozófusként kérdezték őt.

Már nem vár tőle senki semmit. Most tényleg csak az írásnak él. Ha nem jut eszébe semmi, a kertben tevékenykedik. Azt szereti itt legjobban, hogy a faluban nem is tudják, hogy író, itt csak egy messziről jött idegennek számít. Nem kell megfelelni semmiféle elvárásoknak, mert nem támasztanak iránta elvárásokat. Vasárnaponként néha részt vesz a szentmisén (a rendszertelenség megmaradt életében), de a templom hideg falai számára nem hoznak feloldozást. Inkább egyedül, gyertyafény mellett szeret Istenhez szólni. Arra kéri őt például, legalább egyszer találkozhasson unokájával.

Egyébként már nem akar semmit. Elégedett kiadott könyveivel (azokkal a túlfilozofáltakkal is éppenséggel), józan életvitelével, s tudja, már nem sok hiányzik, hogy ő is elmenjen felesége után. De persze csak ha itt lesz az ideje! Mikor erre gondol, mindig kipattanik egy újabb szikra az agyából, és azon kezd el gondolkodni, hogyan lát hozzá másnap egy új novellához.

Cserepek

(részletek)- A verset az Ösztön szüli.

A prózát a Tudat.

De az Elhatározást - akár kisbetűvel is - hova tegyük?- Mikor egy borongós júniusi nap csak nem akar véget érni, ajánlatos tollat ragadni, s máris visszatér a madárcsivitelős, szédelgésen álmos reggel.- Délután.

Kovászos uborkába harapva várni, hogy lecövekeljen az agytorna. Bár az is lehet, hogy épp így kapcsol ötödik sebességre...- Alkotás.