Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Gál Sándor: Pünkösd (vers)
Gál Sándor s ahol a tagadás oszlopai az isten hiányát őrzik hideg fuvallatok kavarognak gleccseri magányban nincs a szónak eligazító ereje itt nem kell a szó valami megszűnt valami véget ért elvégeztetett nem lehet világosság és nem lett sötétség semmi szín kitöltötte idejét a szelíd halál is mibennünk 4 olvasván még a tegnapi tudás könyveit magamban élesztgetve valami kevéske örömöt maradékul mint mikor a folyó surrogása a parti kövekhez szól s szelíd erővel csiszolja-gömbölyíti széppé valahányat ami mindebből megmarad látható és tapintható üzenet és ami szerteporlik is őrzi magában az egészet
/
