Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

magyar politikusaink különféle memorandumain és parlamenti felszólalásain, akik állandóan zaklatták és mindmáig zaklatják az európai nyilvánosságot az olyan teljesen megalapozatlan vádaskodásaikkal, mely szerint mi elnyomjuk az ö iskoláikat és a kulturális életüket” - fejtegette nagy álszenteskedéssel például egyik 1924-ben írt eszmefuttatásában a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium egykori hírhedt iskolaügyi referense.4

Az impériumváltás utáni folyamatok azonban tényszerűen cáfolják Štefánek idézett fejtegetéseit. Elvégre nyilvánvaló, hogy a Felvidék középiskolai hálózatának jelentős részét mindjárt az 1918/19-es tanév folyamán „csehszlovák” tannyelvűvé változtatták vagy egyszerűen felszámolták, méghozzá nagyrészt éppen Štefánek hathatós közreműködésével. Az impériumváltás utáni első tanév végén azonban Szlovákiában még mindig 28 középiskolában - 20 főgimnáziumban, 4 főreáliskolában, 4 felső leányiskolában - folyt magyar nyelvű oktatás. A tanév folyamán a tanítóképezdék közül is még 9 tarthatta meg magyar tanítási nyelvét.5

Az 1918/19-es tanév folyamán elkezdett rombolás azonban a nyár folyamán sem szünetelt, sőt a soron következő 1919/20-as tanév megnyitása után is folytatódott. Az impériumváltás utáni második tanév végére már csak 13 szlovákiai középiskolában maradhatott fenn - teljesen vagy részben - a magyar tanítási nyelv. Ekkorra már a tanítóképzők közül is csupán egyetlen maradt meg magyarnak.6

A felvidéki magyar közép- és szakiskolák leépítése mindenütt a prágai Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium szlovák osztályának, valamint a pozsonyi Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Iskolaügyi Referátusának intenciói szerint folyt.

Vavro Šrobár, Szlovákia hivatalban lévő teljhatalmú minisztere a prágai „forradalmi” Nemzetgyűlésben 1919. szeptember 18-án mondott beszédében a szlovák képviselők parlamenti klubja képviselőinek egyik interpellációjára válaszolva kifejtette álláspontját a felvidéki magyar tanügyi állapotok néhány problémájával kapcsolatban. Szerinte a Felvidéken a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Iskolaügyi Referátusa - karöltve az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium illetékeseivel - „lelkiismeretesen, gyorsan és kellő energiával” végzi az iskolák szlovákká tételének nehéz munkáját. „A magyar tanítók és tanárok foggal-körömmel védekeznek a mi tisztogató munkálkodásunk ellen - konstatálta Šrobár miniszter-, a humanitásra, a pedagógiára és a kisebbségi jogokra hivatkoznak, elárasztják az iskolaügyi referátust, engem, az iskolaügyi minisztériumot, de még magát az államelnököt is tiltakozásaikkal és küldöttségeikkel, és arra hivatkoznak, hogy a köztársaság határai még nem véglegesek stb.” Šrobár miniszter szerint a magyarok panaszai megalapozatlanok és indokolatlanok, elvégre a magyarlakta területek magyar népiskolái megmaradnak, és csak a szlovák többségű területeken kerül sor a felszámolásukra. Ezen túlmenően azonban a magyar lakosság középiskolai iskoláztatása is biztosított lesz, mivel - Šrobár miniszter szerint - a tanügyi kormányzat engedélyez a magyarok számára három gimnáziumot, neve