Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM POPÉLY GYULA III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) 5. A rombolás erkölcse, illetve erkölcstelensége A magyar iskolák garmadájának nyelvi átalakításával és a régi tanszemélyzet nagy részének lecserélésével a Felvidéken működő magyar pedagógusok tetemes része állástalanná vált. Az elbocsátott tanárok rendszerint háromhavi fizetésüknek megfelelő végkielégítést kaptak. A hatalom ezen túlmenően már nem volt hajlandó gondoskodni róluk és családjukról, miáltal sokszor a legnagyobb nyomorba taszította őket. Ezért aztán a legtöbb elbocsátott pedagógus családostul távozott a maradék Magyarország területére. Voltak, akik minden nehézségük ellenére helyben maradtak, és várták az idők jobbra fordulását. A hatalom azonban idővel ezek közül is nagyon sokat kiutasított a Csehszlovák Köztársaság területéről, így akarván csökkenteni a kisemmizett és emiatt joggal elégedetlenkedő felvidéki magyar értelmiségiek számát. Nagy Kálmán, az egyik elbocsátott lőcsei gimnáziumi tanár évek múltán a következő szavakkal emlékezett vissza a cseh megszállás utáni kálváriájára: „A háború tartama alatt Lőcsén működtem a kir. kát. főgimnáziumban és pedig 1919. március 17-ig, amikor a betolakodott csehek a tanintézetet átvették és a tanárokat három hónapi végkielégítés mellett elbocsátották. (...) Ameddig csak lehetett, kitartottunk állomáshelyünkön, habár sok keserűséget, sőt üldöztetést kellett<a megszállók részéről elviselni. (...) 1919. szeptember 24-én megkaptuk azután a kiutasítási végzést, mely szerint mint idegenek 1919. október 24-ig kötelesek vagyunk Magyarországra távozni”.1 Az állásvesztésből és a kiutasításokból származó személyi és családi tragédiák a megszálló hatalom embereit azonban már egyáltalán nem érdekelték. A legfőbb gondjukat ebben a vonatkozásban az jelentette, hogy valamilyen módon sikerüljön megbirkózniuk a tömeges elbocsátás következtében beállt óriási mértékű pedagógushiánnyal, s ezáltal újra beindíthassák a kisajátított magyar iskolák működését, de természetesen már „csehszlovák” nyelven. Ezt a feladatot a tanügyi