Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Szalay Zoltán: Az átlagember (novella)
Szalay Zoltán Az átlagember- Gyönyörű szépen süt a nap.- Sehol sem süt olyan szépen, mint Görögországban. Itt a napsütésben ott van a tenger sugárzása és a szél ölelése meg a hullámok ringása és a sziklák szilárdsága. Itt mindent a természet harmóniája ural, mert itt még a kövek is melegséget, magával ragadó, eredeti szépséget árasztanak.- Nagyon igaza van, uram - mondta a sápadt, holtfehér férfi, aki ezután felemelte az asztalról a zsákot, amelybe a kereskedő előzőleg már belerakta a kért két kiló krumplit. A vásárlót meglepte az árus kiváló, irodalmi angolsága, amivel a görög természet páratlanságát írta le. Három napja tartózkodott Athénban, de ez a zöldség-, virág- és gyümölcsárus volt az első ember, akivel találkozott, aki gond nélkül beszélte a nyelvet. Meglepte ez a különös, szinte groteszk dolog, ezért nem is nagyon tudta, mit mondjon a görögnek.- Persze nem sokan tudják értékelni a mediterrán környezet egyedülálló varázsát - folytatta az, úgyhogy a vevő meg sem tudott volna szólalni. - Nem tudják megfelelő módon kihasználni a természet nyújtotta ajándékokat. Annyi csábító és émelyítően káprázatos dolog nyújtogatja felénk karjait errefelé, de ki látja ezt? Ön sem látja.- Hogy érti ezt, kérem? - kérdezte az Angliából jött férfi. Felszínes ember volt, egész életében csak kicsinyes, jelentéktelen vagy giccses dolgokkal foglalkozott. Odahaza egy bristoli áruház ruhanemű-részlegének árukezeléséért volt felelős. Keresett annyit, hogy nyugisán megéljen belőle kisigényű feleségével, fenntartva egy alig használt Peugeot-t és egy kertecskét, amely biztosította az elfoglaltságot tavaszra és nyárra. Még fiatalok voltak, s úgy gondolták, Görögország csillogó ege és az üdítő tengervíz felkészítheti őket életük néhány következő ugyanolyan évének megpróbáltatásaira. Miután tehát egy felszínes ember volt, alig figyelt fel az árus furcsa beszédére. Úgy gondolta, felesleges jelentőséget tulajdonítani egy görög paraszt eszement eszmefuttatásának. Neveltetése azonban arra ösztönözte, hogy mégiscsak rákérdezzen a dologra, udvariasságból.- Mert maga mit csinál itt? - kérdezte a görög, gőggel a hangjában. - Miért jött ide? Azért, hogy kicsit lesüljön, azért, hogy pihenjen egy jót, egy kicsit hancú- rozzon a feleségével a szállodai szobában, miután már egy csöppet megszédült a finom görög bortól. Hogy lehűtse az Angliában másnak megismert Nap sugaraitól felhevült testét ebben a türkizkék, élénken csillogó, romantikus szépségű tenger
