Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Z. Németh István versei (Egy belső táj pontos leírása, Gyújtópont, E-mail, az ember, Egy mondat kimaradt)
Z. Németh István versei Egy mondat kimaradt Most már cinkosa vagy nézz rá: téged is üldöz üvöltve sarkadra lép vagy eléd fekszik az úton titkosított telefonszámod krétával falakra írja most már ne bújj el úgy mintha nem a te véred szomjazná ő hogy félig veszett is tán a vágytól farkasként üvölt rád és kutyaként kísér a sírig hiába emeled kardod mint poharat koccintásra kacsint csak egyet és le széthasadsz ezernyi énre honnét van ilyen hatalma nem szól csak annyit hogy játék már maratoni a mámor sziámi szegecses fekhely tüdőbe taposott tájkép tudod: hiába futnál tányérodra felkúszik mint vérfoltra rendőrárnyék
/
