Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Fónod Zoltán: Mi tette Európát Európává? (esszé)
Mi tette Európát Európává? bá egyik levelében fogalmazta meg. Ezek szerint Krisztus szent Pétert - és rajta keresztül a római pápákat - a világbirodalom fejévé tette. (VII. Gergely említett irata, melyet a pápaság Magna Chartájaként is emlegetnek, huszonhét vezérgondolatot tartalmaz. Az első helyen a már említett tétel áll: „Egyedül a római egyházat a- lapította maga az Úr”. Egyedül „a római pápát mondhatják egyetemesnek”, „ő használhat császári jelvényeket”, „egyedül a pápa lábait kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni”, Jogában áll császárokat letenni”, „ítéletét senki meg nem változtathatja, míg ő egyedül minden ítéletet megmásíthat”, „a római egyház még soha nem tévedett, az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz”. Az egymást követő zsinatok szigorú rendelkezéseket hoztak a simónia és a papok házassága ellen. A papi nőtlenség nem isteni kinyilatkoztatású parancs, hanem egyházi törvény, mellyel a klérus és a világi hatalom érdekközösségét akarták megakadályozni.) Az egyház megálmodott uralma azonban nem valósult meg, egyrészt a pápák és a császárok megújuló küzdelmei miatt, másrészt a birodalom legnagyobb ellenségei miatt, akik az egyház hatalmán kívül álltak, pogányok (iszlám) és eretnekek voltak. A 14-15. század nemcsak a monarchiák erősödését jelentette Európában (Spanyolország, Ausztria), hanem az eretnekmozgalmak szerepének fokozódását, majd később a reformációra is kiható reformtörekvések felnövekedését is. Említést érdemel, hogy Európa egysége megteremtéséről az első, elméleti vonatkozásban értékelhető javaslat a középkorban fogalmazódott meg. Pierre Dubois (1250-1320) francia jogtudós, IV. Fülöp francia király tanácsadója szerint az ország belső békéje úgy teremthető meg, ha a megreformált királyi hatalom megfékezni a nemzetközi támogatást élvező, korrupt és kiváltságos egyházi hatalmat. Dubois szerint az általános európai béke feltétele, hogy a francia király vezetésével nemzetek feletti szervezetként létrehozzák a Népek Ligáját, a vitás kérdések eldöntésére pedig a Nemzetközi Döntőbíróságot. E felvetés alkalmazásával a későbbi századokban különböző formákban kísérleteztek. Pierre Dubois gondolata 150 évvel később, a török veszély idején vált ismét időszerűvé. Honfitársa, Antonius Marini Podjebrád György cseh királynak írott levelében (1461) a vezető keresztény országok fegyveres összefogásában látta a török elleni harc egyetlen le- hetőségét.Tervéről csak II. Pius pápát tájékoztatta, kidolgozására azonban nem került sor. Három évvel később a cseh király nem a török elleni összefogás eszközeként, hanem egy nagyobb horderejű, egy addig nem létező, a nemzetközi béke érdekeit szolgáló szervezetként javasolta egy független, egyenrangú európai államok szövetségének a megteremtését. Marini közvetítésével (aki ezekben az években IV. Kázmér lengyel, XI. Lajos francia, és a cseh király tanácsadója is volt) erőteljes kísérletek történtek az „első visegrádi hármak”-nak nevezhető összefogás megteremtésére. A tervet Mátyás király is támogatta. Cseh-, Lengyel- és Magyarországon kívül számoltak Franciaország, továbbá Velence és más itáliai városállamok, valamint a német hercegségek részvételével. Nem számoltak viszont (a középkori elképzeléssel) az egyetemes keresztény monarchiával, a pápával és a
