Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Fónod Zoltán: Mi tette Európát Európává? (esszé)
Fonod Zoltán szaracén, keletről a magyar) már csak a birodalom romjait találta meg. Aligha mellékes, a népvándorlás során ideérkező törzsek megváltoztatták a korabeli Európa etnikai arculatát, s óhatatlanul az európai nemzetek elődei lettek. (A Római Birodalom bukását jelentős mértében előidézték az első évezred népmozgalmai, elsősorban a 4-7. századi ún. nagy népvándorlás - a germán és szláv törzsek vándorlásai -, vagy a hunok elől menekülő keleti gótok, longobárdok és az avarok ismétlődő támadásai a rabszolgatartó birodalom ellen.) Nagy Károly után kétszáz évvel Nagy Canut, a dán-viking, Anglia, Dánia, Norvégia és a Hebridák királya (9947-1035), az egyház feltétlen támogatója északtengeri birodalmat hozott létre. Halála után a laza államszövetség felbomlott. Később - VII. Gergely pápa elképzelése szerint - a Respublica Christiana, a keresztény világbirodalom megszervezése (melynek az egész emberiséget magában kellett volna foglalnia) jelentett újabb kísérletet, a katolikus egyház vezetésével. A középkori pápák érezhetően kedvet kaptak a hatalomra. Az „egyetemes”, keresztény birodalom szándékával VII. Gergely az európai fejedelmek fejedelmeként keresztes hadak szervezését is tervezte a Szentföld visszaszerzésére. A Nyugat egysége nélkül a terv azonban kudarcra volt ítélve. (Az első keresztes sereg - hosszas előkészületek után - 1096 nyarán indult a Szentföldre.) A pápaság és a császárság közötti hatalmi küzdelem is VII. Gergely pápaságával (1073-1085) kezdődött, aki meg akarta szünetni a császár beleszólási jogát a pápaválasztásba és a püspökök kinevezésébe. A pápa érvénytelenítette a simonia útján (pénzért) szerzett hivatalokat is. IV. Henrik (1056-1085) német király és római császár püspökeivel együtt trónfosztottnak nyilvánította a pápát, aki erre kiközösítette őt az egyházból és u- ralkodói jogát is felfüggesztette. Végül is csak háromnapos canossai vezeklése után oldotta fel az egyházi átok alól. Az őt követő pápák (III. Ince, VIII. Bonifác, IV. Fü- löp) folytatták az elődök hatalmi politikáját. S bár a francia királyt a papság megadóztatása miatt IV. Fülöp pápa kiátkozta, a Canossa-járást azonban már nem merte megkockáztatni. A világi hatalom és a pápaság ellentétei végül is a pápaság „Babiloni fogságával” végződtek. Az invesztitúra-harc során a császári hatalom u- gyan meggyengült, s ebben a pápák meghatározó szerepet játszottak, ám megerősödött a francia király helyzete, s maga a pápaság is áldozatul esett önző politikájának. A francia nemzetiségű pápák székhelyüket Avignonba tették át (1309-1377), s a francia királyok kiszolgálóivá váltak. Ezt az állapotot XI. Gergely pápa szüntette meg, aki az uralkodó akarata ellenére visszaköltözött Rómába. A pápaság hatalmának tetőpontja egyértelműen a középkor volt. Minthogy a Szentszék elsőbbségét a hitelvek terén évszázadok óta senki sem vonta kétségbe, VII. Gergely és utódai az addigi dualizmus átértelmezésével a pápa vezetésével a- karták megvalósítani a politikai egyetemességet, miszerint a keresztény közösség élén a pápa áll, így a császár helyébe a pápa lépne. A teokrácia megvalósítására a feudalista társadalom törvényszerűségei adtak lehetőséget. A pápa világuralmi igényét VII. Gergely „Dictatus papae” című iratában, továb
