Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Fónod Zoltán: Mi tette Európát Európává? (esszé)
Duray Milkós Az elszakított magyar közösségek gondjainak egy része kikerülhet az egyes államok belpolitikai útvesztőjéből, és az európai politika részévé, közös európai gonddá válhat, ezáltal tovább szűkül a kizárólagos belügyek köre. Ez a lehetőség növelni fogja az integrált magyar képviselet jelentőségét. A magyar politika megjelenése az Európai Unióban egy különleges helyzetet teremthet: nyilvánvalóvá teheti, hogy a magyar nemzetpolitikát nem lehet azonosítani az állampolitikával. A jelenlegi európai nemzetállam-felfogás szempontjából - miszerint a nemzet az államhoz kötődik - ez egy merőben új jelenség lesz az európai politikában. Talán ezáltal fogják megérteni az Európa-politikusok a magyarkérdést, és lehet, hogy ez hasznára lesz egész Európának. Egyben biztosak lehetünk, hogy nemcsak az európai fórumokon megjelenő integrált magyar politika lesz újdonság, hanem a magyarság határokon átívelő újraegyesítésének lehetősége is új keretek közé kerül - például kikerülhet a pártpolitika és az állampolitika korlátai közül. Amikor 1996-ban először fogalmaztuk meg a nemzet újraintegrálásának gondolatát, nemcsak a nyilvánvaló szükség hozta ezt, hanem az európai integrációban rejlő lehetőségek is ébresztették a gondolatot, noha a távlatait akkor még nem láthattuk. Az európai integráció schumani gondolata - ellentétben a tisztán racionális churchilli alapvetéssel - a béke megőrzése érdekében kifejtendő, a békét fenyegető veszélyekkel arányban álló erőfeszítéseken, a szolidaritáson és a közös jövőtervezésen, tehát a jelen és a jövő fokozatos összekapcsolásán alapult. Ezen értékek mentén érdemes végiggondolni az integráció kérdését a Kárpát-medence regionális viszonyai között, mert az integráció, Róbert Schuman szerint sem csupán az egyes államok horizontális kapcsolódása a többi államhoz, noha leegyszerűsítve ennek tűnik. A magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésének eszméje csak annyiban tér el a schumani eszmétől, amennyiben a Kárpát-medencei viszonyok különböznek a nyugat-európaitól, amennyiben történelmileg különbözik a Rajna és a Mosel (francia nevén: Moselle) közén az 1871 és 1945 között kialakult helyzet a Kárpát-medence ezeréves történelmétől, illetve az 1920-ban meghúzott, addig soha nem létezett államhatárok által teremtette helyzettől. A megoldás filozófiája - a történelmi és etnokulturális különbségek ellenére - lehet azonos. Az európai integráció egy több összetevőjű felismerés alapján megfogalmazott regionális együttműködés csírájából fejlődött ki, a francia és a német szén- és acéltermelés egyesítéséből, azzal a nem mondvacsinált indokkal, hogy azt a régiót, ahol ennek az iparnak volt a központja, addig a háború szolgálatába, tehát a feszültség és az ellentétképzés szolgálatába állították. Az integráció tehát a tartós béketeremtés és feszültségcsökkentés eszközeként jelent meg, és kiderült, hogy a kísérletet siker koronázta. A Kárpát-medencében nincs a Ruhr- és a Saar-vidéki acél- és széntermeléshez, illetve a francia-belga karbon kori kőszéntelepek jelentőségéhez hasonló stratégiai gazdasági-földrajzi terület, s mégis van feszültség. Ez azt jelenti, hogy
