Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Fónod Zoltán: Mi tette Európát Európává? (esszé)
Leveszi-e vállunkról Trianon nyomasztó terhét az Európai Unió? tikai jellegének közigazgatásivá szelídülésével esélyt ad az eredetileg összetartozott, de Trianonban kettészelt régiók gazdaságának összekapcsolódására és természetes fejlődésének megújítására - az önerő ehhez azonban nem elégséges. Már évtizedek óta rémálomként jelennek meg a nemzet szellemi horizontján a szétdarabolt magyarság eltérő fejlődésére valló jegyek, a nemzet kulturális és műveltségben egységét veszélyeztető jelek és az önazonosságát romboló körülmények. A nemzetnek az unióhoz csatlakozó részei között azonban megszűnnek a kulturális reintegrációt gátló akadályok, összekapcsolhatóvá válnak a közművelődési szerkezetek, újraéleszthető lesz az egyetemes magyar művelődés. Ettől kezdve nem az lesz a fontos, hogy a szülőföldjén élő magyar mennyire tud beilleszkedni az állampolgársága szerinti ország társadalmába vagy mennyire tudja megtanulni ennek az államnak a ráerőszakolt nyelvét, hanem hogyan tud visszatérni az egyetemes magyar kultúrához és az európai művelődéshez. A szlovén vagy a szlovák nyelvet nem kényszerűségből fogja beszélni az ott lakó magyar, hanem a szlovén vagy a szlovák szomszédja iránti udvariasságból. Az Európai Unióban törvényszerűen jön majd létre egy olyan politikai kettősség, aminek következményeivel, hatásával, működtetésével alig foglalkozunk. Ez a belpolitika és az európai politika egyidejű megjelenése, ami térségünkben nemcsak újdonság lesz, hanem egyesek számára esetleg kellemetlen meglepetés is, főleg a Magyarországgal szomszédos országok etnokrata politikusai, de a kommunista gyökerű baloldal számára is. A Trianonban keletkezett új államok állampolitikusainak eddigi kollektivista meggyőződése szerint az állampolgár az állam alattvalója, tehát rendelkezhet vele az állam és elvárhatja feltétlen alattvalói hűségét. A csatlakozás után azonban az európai politika a belpolitikától függetlenül járhatja útját, és a politikus csak a választópolgárnak tartozik majd elszámolással. Az Európai Parlament képviselőjének nem az állampolgársága szerinti államot kell képviselnie, hanem a rá szavazó választópolgárt, és nem a vele egy államban megválasztott képviselőtársával kell majd együttműködnie - noha ennek sem lesz akadálya hanem a vele azonos értékrendet valló többi európai képviselővel, a magyarok esetében pedig az azonos nemzetpolitikai célokat követő magyar képviselőkkel és az őket támogató többi európai képviselővel. A nem magyarországi magyar - ha tehát európai politikussá válik - szabadon képviselheti nemzetét, függetlenül a belpolitika alantas szándékaitól. Az európai politika további távlatokat is nyit számunkra. Az Európai Parlamentben több lesz a magyar képviselő mint a magyarországi. A Szlovákiában megválasztott magyar képviselők az unión belül használhatják anyanyelvűket, míg a pozsonyi parlamentben erre nincs joguk. Ezután az Európai Unió dokumentumai hozzáférhetők lesznek magyar nyelven is. Az unió szerveiben pedig mindenütt, ahol érvényes a soknyelvűség, azok a magyarok is beszélhetnek magyarul - ha ott megjelennek -, akik az unión kívüli államok polgárai. A Kárpát-medencében ez által felértékelődik a magyar nyelv szerepe.
