Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)

Ankét az európai uniós csatlakozásról

Európa nem könnyítés. Európa a legnehezebb haza. Életlehetőség, amely egyúttal kötelességmaximum is. És itt, a kiindulóponton lett nyilvánvaló a veszély: bírjuk- e az iramot, lényegünkké, sorsunkká avathatjuk-e az európaiságot? Másrészt: iga- zolja-e ez a megváltásnak hitt európaiság azt a friss, szűzi hitet, mely itt felé á- radt?” A stószi író tiszta látása, lehetőségeinek számbavétele, aggódása gondolatainak teljes értékű aktualitását jelzik ma is. Állásfogalalása és döntése az európaiságot jelentette, mely akkor - még tradíció híján - merész választást és elszántságot is magában foglalt. Ha élne, saját egyéni és történelmi tapasztalata alapján most bizonyára újból Európát választaná, mely számára már a két világháború között a humanizmust, a kultúrát, a morált és az igazságot is szimbolizálta. Nem a nagy szavak ereje, hanem perspektivikus világlátása, a magyarság (beleértve a kisebbségi magyarságot is) sorsáért való gondja és aggódása kapott hangot írásaiban más alkalmakkor is a „szellemtaposó és humánumtagadó,, valósággal szemben.

Jelenünk megítélésénél nem mellőzhetjük el azokat a társadalmi és politikai tényeket, változásokat, amelyek közvetlenül érintik a magyar kultúra és magyar i- rodalom alakulásának sorsát. Ennek pedig egyik fontos jellemzője az 1989. évi átalakulások sora Közép- és Kelet-Európában, melyek alapjában megváltoztatták az addig kialakult és érvényben levő Európa-képet. A politikai rendszer megváltozása után ui. újjáéledtek a hagyományos kötődések és a történelmileg kialakult kapcsolatok. így bővült ki határozottabban Magyarország és a határon túl élő kisebbségi magyarság kapcsolatrendszere is, öltött intézményesített formát, s valósult meg a kisebbségi kultúra, irodalom és iskolaügy támogatásának szervezett irányvonala.

A magyarság integrációját illetően - beleértve a magyar kultúra és irodalom jövőjének lehetőségét - alapjában véve két irányvonal figyelhető meg. Az egyik i- rány képviselői annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy az európai integráció majd lehetővé teszi a magyarság európai keretek közötti újraegyesítését, s ezt elősegíti majd az egyetemes magyar kultúra és irodalom integrációja is. A másik csoport véleményformálói nem nagyon hisznek ebben a lehetőségben, mivel az Európai Unióban kötelező kisebbségvédelmi minimum egyelőre nincs, s az európai jövőképpel kapcsolatban is szkeptikusak. Úgy vélik, hogy a kisebbségekben élő közösségeknek önálló entitássá kell válniuk a magyar és a többségi nemzet mellett. Ennek érdekében a jövőben szükséges az európai kisebbségi modell kidolgozása, az ún. szubnacionális szint önkormányzati intézményrendszerének a megteremtése, illetve az etnikai csoportokat toleráló szint növelése. A két említett lehetőség alapjában befolyásolja a magyar kultúra és irodalom jövőjének alakulását, az anyaországbeli és a határontúli magyar irodalmak kapcsolat- és viszony- rendszerét. Meggyőződésem, hogy a magyar irodalmi kutatások fontos területét jelentik majd a magyar-magyar irodalmi viszonyrendszer új szempontok alapján történő elemző értelmezései.

Az európai kisebbségi kultúrák utóbbi kutatásának egyik eredménye az az