Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa elvi felismerés, hogy az integráció az önazonosságok újjászerveződésének útja, melynek értelmében Európa célja nem egy jellegét vesztett, nivellált halmaz létrehozása, hanem az „egyesült szülőföldek” közös Európájának megteremtése lehet. Ennek értelmében a kisebbségek identitása elismertetésének érdekében szívós és átgondolt küzdelmet kell hogy folytassanak önkormányzatuk és intézményrendszerük kialakításáért és elismertetéséért, amely konvergál egy új európai jogrend létrehozásával. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy az illetékes törvényhozók ne csak az állam szintjén legyenek képesek érzékelni a kulturális különbségek elvének jogosságát, hanem értsék az ún. állami szint alatti (szubnacionális) nemzeti kisebbségek igényét arra, hogy a kulturális különféleség elve alapján segítséget és támogatást kaphassanak önazonosságuk megőrzése érdekében. A magyarság egészében való gondolkodásnak és tervezésnek súlyos kérdése az, hogy a határon kívüli, pontosabban a Kárpát-medencében élő magyarok miként kapcsolódnak az európai integrációhoz. Az erdélyi magyarság (legnagyobb létszámú kisebbségi magyarság) európai integrációja időben kitolódik, a vajdasági és a kárpátaljai magyarság integrációja pedig nincs szavatolva. Az egyidejű belépésről szó sincs tehát, s így a magyar-magyar kapcsolatok területén elért eredmények veszélybe kerülnek, a különböző régiókban élő magyarokat nehezen átjárható határok választanák el egymástól, s ez nagymértékben nehezítené meg a magyarság kulturális, irodalmi (és lelki) egységének kialakulását. Mindennek ellenére csak az képzelhető el reálisan, hogy a három és félmillió kisebbségi magyarnak saját szülőföldjén szükséges megtalálnia boldogulását és jövőjét, és az anyaország támogatásával és segítségével kell kiharcolnia kollektív jogait és elérni önrendelkezését a társadalmi, politikai és kulturális intézményrendszerrel. Ez biztosíthatja Európa új korszakában a magyar kultúrának és irodalomnak a jövőjét, ez védheti meg az önfeladástól és a lemondásoktól, ez mentheti meg sokszínűségét, sajátosságait és értékeit. Lovász Attila — Sokan és sokszor mondják, hogy az amerikai kultúra dekadens, mert uniformizált, mert Hollywood, mert ketchup és Coca-Cola. Többnyire azok mondják, akiket ketchupöt nyalnak, hollywoodi filmekre járnak és kólát isznak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan élnek az amerikaiak. Az egynyelvűnek és egykultúrá- júnak tartott országban legalább két domináns nyelv uralkodik (csak megjegyzem: a másik a spanyol), legalább tíz komoly vallás teszi sokrétűvé a szakrális kultúrát, miközben nem államonként, hanem városonként változik az ízlés, a kultúra, az építészet, a zene. Európa ereje abban van, hogy nem is létezik domináns nemzete. Erősek bár a németek, a franciák és az angolok, de egyre erősebben szólalnak meg a spanyolok, óriási befolyást szereztek a Benelux államok, befolyásossá óhajt válni Lengyel- ország, a Balti államok pedig a közhiedelemmel ellentétben nemcsak az oroszokat,