Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról úgymond átszűrődnek és átértékelődnek az élet dolgai, új jelentésekkel telítődnek. Ez egyrészt a nyugati kereszténységgel évszázadok során kialakult kötődést hangsúlyozza, a számtalan mentalitásbeli és szokásrendi kötelékekkel, másrészt a magyarságtól keletre élő, ortodox hitben nevelkedett népekkel való kapcsolatokról sem feledkezik el, melyek az európai peremvidéket jellemzik. Mindezeket a kérdéseket azért szükséges emlegetnünk, mivel az európai uniós csatlakozás új kihívásainak szempontjából is fontossá válik az önismeret, melynek összetevői hozzájárulnak a magyarság nemzeti öntudatának megerősödéséhez, s az új feltételrendszerbe való méltó beilleszkedéshez. A magyarság évezredes európai történelme azt érezteti, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti megmaradás számára nem a küzdelem elejét, hanem az új körülmények közti határozott folytatását i- gényli az eddiginél fejlettebb társadalmi berendezkedés szintjén. Lovász Attila- Az új időszámítás már régen elkezdődött, és úgy, hogy észre sem vettük. Az ország keresekedelme, ipara, néhány apró kivételtől eltekintve már uniós, az elmúlt tíz évben a távközlés és a pénzpiac amolyan műszaki forradalma teljesen nyitottá tette a világot. Ami május elseje után jön, már csak a létező adminisztratív igazolása. Meg, persze, a tagsággal járó kötelességek sora is. A nemzeti megmaradás annyi tényező függvénye, hogy pontosan nem is látjuk, mennyire befolyásolhatja az uniós tagság pl. a felvidéki magyarság lélekszá- mát. Gondoljunk csak bele: a nyolcvanezres burgerlandi magyarság negyven év demokráciája, kisebbségi jogai, alkotmányos garanciák és a piacgazdaság idején lett négyezres. Tehát beolvadt. Ha emelkedés tapasztalható, akkor az a nyugat-magyarországi beteiepülteknek köszönhető. Eközben a falmelléki módszerekkel lehetetlenné tett felvidéki és a kegyetlen diktatúra nyomása alatt élő romániai magyarság lélekszáma negyven éven át számottevően nem változott. Nem az uniótól félnék, inkább a konformizmusunk következtében várható beolvadástól. Első jeleit az elmúlt tíz esztendő már megmutatta. • Európában utoljára a 18. században halt ki egy nép, mint külön entitás, éspedig egy kelta töredék, a cornwalliak Angliában. Mario Vargas Llosa, ismert perui író szerint „a globalizáció: s kultúra szabadsága“. Miért kell akkor aggódniuk a kis nemzeteknek, s egyáltalán indokolt-e a félelem, vagy az elhíresült herde- ri jóslat emlegetése (miszerint a magyarok ,,hódítók közé nyomultak“, s a „szlávok, németek, vlachok és más népek közt... évszázadok múltán talán nyelvüket is alig lehet majd megtalálni“)? Pomogáts Béla- Herder híres jóslata, pontosabban a jóslat következtében keletkezett nemzeti szorongás rányomta bélyegét a magyarság mögöttünk lévő két évszázadának
