Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa történetére. Ennek a szorongásnak mindazonáltal voltak igen kedvező következményei is, hiszen Kölcsey, Vörösmarty és Széchenyi cselekvő nemzeti érzésre és felemelkedésre mozgósító tevékenysége maga is a herderi jóslat ellenében hozott létre eredményes közösségi stratégiát. A 19. század második negyedében a magyar reformkorszak hatalmas megújulása igazolja ezt. Most, a 21. század elején nincs o- kunk arra, hogy a magyarság eltűnésétől féljünk: a világon jelenleg nagyjából háromezer nyelvet beszélnek, ezek között a magyar nyelv a negyvenötödik helyet, a körülbelül ötven európai nyelv közül pedig a tizenegyedik helyet foglalja el. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra és a magyar nemzeti identitás ügyét át lehetne engedni a spontán folyamatoknak. Igenis szükség van állandó és tevékeny nyelvvédelemre, kultúragondozásra és nemzeti identitásunk erősítésére. Ez körültekintő, hiteles és cselekvő nemzeti stratégiát kíván, és ennek a stratégiának az egész kárpát-medencei magyar közösség védelmére és gondozására ki kell terjednie. Gál Sándor- Európában az elmúlt két-három évszázadban nem egy, de sok kis nemzet, néptöredék tűnt el. Nem „kihaltak”, hanem kiirtották őket! A legnagyobb tisztelettel figyelmeztetnék arra, hogy a kettő nem ugyanaz! A dicső francia nemzet járt e- löl ebben a „nemzetegyesítő” európai öldöklésben, de az angolok se nagyon maradtak el mögöttük. Az ő módszerüket követvén, például a törökökre sem volt jellemző a tolerancia; az örménység kiirtásának mikéntjéről elég elolvasni Werfel regényét a Musa dag negyven napját... Ugyanezen „vezérnemzetek” - Franciaország, Anglia - politikusai szöve- gezték meg és írták alá a trianoni diktátumot... De a németség második világháborús gettófilozófiája sem a kölcsönös emberi értékek védelméről szól! Nos hát, feleim, a szlovákiai magyar gulagvalóságban jobb, ha tudatosítjuk, hogy az unió vezérhatalmai ma is ugyanazok az államok-nemzetek, amelyek nyugodt lélekkel irtottak ki népeket, nemzeteket, s ugyanazzal a módszerességgel, amiként ma az egykori Szovjetunió „nyugati” gyarmatait - minket! - „keleti” piacaikká nemesítenek. Semmi új az európai nap alatt... A név változott - a lényeg nem! Ami pedig Llosát illeti, roppant tájékozatlannak találom, de az is meglehet, hogy egyszerűen csak korlátolt ember - bárha az általam ismert írásai másról győztek meg mostanáig -, ám az is lehet, hogy a „kultúra szabadsága” nála nem ugyanazt jelenti, mint amit erről én gondolok. Mert még feltételezni is nehéz egy Llosa- kaliberű íróról, hogy azt a frázislocspocsot, ami éppen az ő térfeléről árasztja el a világot, azt a „kultúra szabadságának” nevezhetjük... Görömbei András.- Azt az erőpróbát, amit a kis nemzetek számára az Európai Unió jelent, csak
