Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM Csehszlovákia és Magyarország között beállt háborús állapot azonban megzavarta az iskolaépület rendeltetésszerű felhasználását, azt ugyanis katonai beszállásolásra vették igénybe. Az állapotok részleges konszolidálása után 1919. szeptember 16- án formálisan létrehozták a Losonci Csehszlovák Állami Tanítóképző Intézetet, az új tanév beindítására azonban csak október 15-én kerülhetett sor. A „csehszlovák“ tannyelvűvé változtatott tanintézet mindössze 31 növendékkel nyitotta meg kapuit. Igazgatóvá a cseh Josef Hádeket nevezték ki, aki 1919. október 28-án foglalta el tisztségét.3 A Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónőképző Intézetre az új hatalom 1919. június 8-án tette rá a kezét. Ezen a napon jelent meg a tanintézet igazgatónőjénél, Tábody Idánál Jozef Sedlácek minisztériumi titkár vezetésével egy bizottság - a nyomaték kedvéért rendőrhatósági asszisztenciával -, amely követelte az intézet épületének, berendezésének, gyűjteményeinek, irattárának, pénztárának, valamint teljes vagyonának átadását az új hatalom képviselőinek. Tábody igazgatónő először megtagadta ugyan az együttműködést a nála megjelent bizottsággal, végül is azonban az „erőszaknak engedve“ eleget tett követeléseinek. A tanintézet vég-leges átvételét a prágai Iskolaügyi és Nemzetmüvelődési Minisztérium 1919. július 8-i keltezésű leiratával vette tudomásul. A „csehszlovák“ tannyelvűvé változtatott pozsonyi állami tanítónőképző intézetbe 1919. szeptember 15-19-én volt a beiratkozás, szeptember 22-én pedig beindult az oktatás. A tanintézet új, ideiglenes igazgatója a csehországi Ludevít Kötik lett.4 A megszállt Felvidék csaknem valamennyi állami tanítóképző intézetében hasonló volt az átmenet, az átállás a magyar állami és nyelvi kötődésről a „csehszlovákra“. Az állami tanítóképző intézetek után rövidesen a felekezetiek is sorra kerültek. A római katolikus intézetek közül a hatalom kettőt jogutódlás nélkül véglegesen felszámolt: a Kassai Római Katolikus Tanítóképző Intézetet, valamint a Szent Orsolya-rendi Kassai Római Katolikus Tanítónőképző Intézetet. A három újraindított római katolikus tanintézetből a nagyszombati és szepeshelyi iskolákban 1919 októberétől már „csehszlovák“ nyelven folyt a tanítás.5 Az 1919/20-as tanév folyamán a többi felekezeti képző is aktivizálódott, bár az újraindulás valamennyi tanintézet számára komoly kihívást jelentett. Az ugyancsak „csehszlovák“ tannyelvűvé átalakított eperjesi görög katolikus tanítóképző intézet például a négy évfolyamába is csak összesen 40 növendéket volt képes „begyűjteni“ az újrainduláshoz. Az ágostai evangélikus egyház két tanítóké- pezdéje is beindult - az egyik Eperjesen, a másik Selmecbányán a szervezeti és nyelvi átállással kapcsolatos problémák azonban itt is rendkívül komolyak voltak.6 Szerencséseben alakult a Pozsonyi Szent Orsolya-rendi Római Katolikus Elemi és Polgári Tanítóképző Intézet sorsa. Itt az 1918/19-es tanév folyamán a megszálló hatalom még nem avatkozott be az iskola életébe. A tanítás a körülményekhez képest rendszeres volt, kivéve a spanyolnátha, majd a szénhiány miatt el
