Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM alkalmazkodni az új helyzethez és elsajátítani az új tanítási nyelvet. Az Iskolaügyi és Nemzetmüvelődési Minisztérium 1919. április 28-án kelt 17 832 sz. határozatával a tanintézet a következő új elnevezést kapta: Modori I. Állami Csehszlovák Masaryk Tanítóképző Intézet (Masarykov I. štátny československý učiteľský ústav v Modre).' A szintén 1870-ben alapított Lévai Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet sorsának alakulása ugyancsak figyelemre méltó. A cseh katonaság 1919. január 20-án szállta meg a várost. A tanítóképzőre már március 15-én lecsapott a csehszlovák államhatalom, noha - amint arról már szóltunk- a helyi főgimnázium átvételére csak az ősz folyamán került sor. A sürgős állami közbelépésre az szolgált ürügyül, hogy a tanítóképző intézet növendékei állítólag részt vettek a városban szervezett március 15-i felvonuláson, amelyen - a megszálló csehszlovák hatóságok megállapítása szerint - magyar nemzeti színű kokárdákkal felékesítve tiltakoztak Lévának a Csehszlovák Köztársaságba való bekebelezése ellen. Még ugyanezen a napon megjelent Köveskuti Jenő igazgatónál egy bizonyos Otokar Simák nevű úr a csehországi Kladnóból, aki a csehszlovák kormány megbízottjaként mutatkozott be, s kijelentette: ezennel átveszi a tanintézet épületét annak minden tartozékával, gyűjteményével és pénzeszközeivel egyetemben. Köveskuti igazgató minden tiltakozása hiábavalónak bizonyult, aki végül is az „erőszaknak engedve“ átadta a tanintézetet az új hatalom embereinek. Az igazgatóval együtt az egész tanári kar úgy döntött, hogy semmi körülmények között nem áll be a megszálló csehszlovák hatalom szolgálatába. Az iskola növendékeit választás elé állították: vagy helyben folytatják tanulmányaikat - persze „csehszlovák“ nyelven -, vagy más tanintézetbe iratkoznak át. Ilyen előzmények után 1919. március 24-én indult be az oktatás a „csehszlovák“ tannyelvűvé változtatott Lévai Csehszlovák Állami Tanítóképző Intézetben (Československý štátny učiteľský ústav v Leviciach). Az intézet új igazgatójává a már említett Otokar Šimákot nevezte ki a csehszlovák tanügyi kormányzat. A felszámolt magyartanintézet 151 növendékéből azonban mindössze 10 fő (!) maradt a „csehszlovák“ tannyelvűvé átalakított alma mater állományában. Később ez a szám némileg felszaporodott, miáltal már a külön évfolyamonkénti oktatás is lehetővé vált. A szóban forgó tanintézet az új, az 1919/20-as tanévet szeptember 16-án kezdte el. Ekkorra a viszonyok némileg már konszolidálódtak. Mivel a régi tantestületből senki nem maradt meg a szolgálatban, a cseh országrészekből érkeztek új tanárok. Minden nehézség ellenére 1919 szeptemberében a magyartalanított lévai tanítóképző intézet már 116 növendékkel folytathatta munkáját.2 1919 májusában került sor a Losonci Magyar Királyi Állami Elemi Iskolai Tanítóképző Intézet felszámolására. Ennek a tanintézetnek az épületét a nógrádi zsupán utasítására az új csehszlovák tanfelügyelő 1919. május 18-án egyszerűen kisajátította, s abban két szlovák tannyelvű reáliskolai osztályt helyezett el. A
