Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - Fried István: Márai Sándor panoptikuma (tanulmány)

Fried István

Márai Sándor panoptikuma'

„Mindent tudott, mint látott, mindent megértett. Éppen ezért, semmit sem bocsátott meg. ”

(Márai Sándor)1

Az 1940-es esztendőt elejére Márait számottevő olvasótábor ünnepelte, jelentékenynek mondható az idegen nyelvekre lefordított műveinek száma, közönségsikere mellett övé a hivatalos intézmények elismerése is. Ezzel párhuzamosan több felől bírálták, regényein, novelláin nevelkedett ifjabb írótársai „irodalmi apagyilkosságra” készültek, benne érzékelvén azt az „erős szerzőt”, akit félre kell érteni, félre kell olvasni ahhoz, hogy hatásától megszabaduljanak; a szélsőséges (jobb- és baloldali) eszmék hívei sohasem kedvelték, a világháborús években felelőtlenül hangos, uszító szélsőjobb hiányolta kiállását a háborús részvétel mellett, rosszallta, hogy Márai sohasem tágított az európai művelődés és műveltség egységének eszméjétől, támadták azért is, mert elhatárolódott a soviniszta elfogultságoktól.2 S bár írónk a művészi elkötelezetlenséget hirdette, az 1940-es esztendőkben publikált írásaiban - a cenzurális okok3 miatt nemegyszer áttételesen - mégis állást foglalt; polgártudata arra kötelezte, hogy a jog és méltányosság, a szabadság és humanitás gondolataival itassa át színműveit, epikai munkáit - és nem utolsósorban újságcikkeit, amelyek a leginkább ki voltak téve a cenzurális beavatkozásnak.

Mindezt tekintetbe véve is meglepetést kelthetett, hogy 1942-ben, az akadémiai hivatalosság lapjában Panoptikum címmel tett közzé válogatást rövidprózájából, amelynek tárgya a magyar és a világirodalom néhány - látszólag teljesen önkényesen kiválasztott - személyiségének bemutatása. Igaz, a rövidpróza darabjainak tárgya nem okozhatott meglepetést, korábban ehhez hasonlók részint lapokban, részint A négy évszak c. könyvben láttak napvilágot, részint párhuzamosan Ég és föld című gyűjteményes kötetében. Csakhogy ezúttal a könyvből ezek a kis terjedelmű íróportrék egymás mellé kerültek, azaz ilyen összeállításban (mágis) e- lőször közöltettek. Arról nem is szólva, hogy a főcímhez képest tipográfiailag másképpen közölve és az íróportré címszereplőjének nevét alcímként használva mind az egyes darabok helyi értéke változott (a kötetközléshez képest), mind az egyes