Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Aich Péter: A harmadik (elbeszélés)
A harmadik Szolzsenyicint hoztam, a Gulagját, azt a hazug pamfletet, ahogy akkoriban nevezték, hazai újságba csomagolva hanyagul a hátsó ülésre dobtam, az volt a szerencsém, hogy senkinek sem tűnt föl ez a vörös egeket ostromló vakmerő szemtelenség, illetve szemtelen vakmerőség, azaz a világbéke határait ostromló provokáció. Akkor is úgy mosolyogtam, mint most, kényszeredetten, s most is, mint akkor, o- dábbintettek, mehetek a fenébe haza, hacsak nem akarom kivárni, míg a laborban nem azonosítják azt a fehér port az igelit(azaz pévécé-, alias polivinil-klorid-)zacs- kó alján, amelyről — s ez az éppen delelő napnál is világosabb — nem hiszik el, bármire esküdöznék, hogy gipsz, azaz kristályvíztartalmú kalcium-szulfát, vagy mi a neve, ami nincs, mert ahogy már megállapítottam, harmadik nevéről nincs tudomásom (háKistennek, mert akkor hátha sárkány is van) (pedig most nem meséről van szó), bár ez nem eléggé meggyőző érv, hiszen lám, a feleségem sem hitte el, bár közben már elfelejtettem, hogy mit, az a gyanúm, valami mást. Hát jó. Most ez van, ezt kell szeretni, mást nem szerethetek. Legföljebb a feleségemet, aki azt — pláne a frissen tapasztaltak következtében — (most jut e- szembe) úgysem hiszi el, azaz fölöslegesen strapálnám magamat. Ezzel szemben viszont rühellhetem azt az értelmesnek látszó fiatalembert, az előírásait, az egész rendszert, amit életfogytiglan a fejünkbe kódoltak, még sajgó derékkel is, elvileg tehát — mivel megvan a lehetőségem — szabad ember vagyok, határtalanul szabad, még nercbundát is vehetnék, ha nagyon akarnék (nem akarok). Furcsa, hogy itt, ahol élek, egyedül rabként lehetek szabad, míg a vámos a paragrafusok valóságos rabja, a paragrafusokkal és az egész rendszerrel együtt önmagába zárt kör, ennek a gyanúsan hamisítványnak tűnő rendszernek s önmagának foglya egyaránt, hiába próbálkozik, hogy bármi határokat (az enyémet is) képes tologatni, hogy be- lesajdul a derekam. Talán nem is az a nagy igelit(pévécé- s a többi)zsák a hibás. Igaz, nemcsak képzeli, meg is teszi, ráadásul sorozatosan, az enyémmel is próbálkozik, na de hogyan mérhető ez velem? Arra gondolok, ennek így kellett lennie, igaz, bár egyáltalán nem értem, de nyilván törvényszerű mindez, hiszen nincs véletlen, minden értem és általam történik (az én hátamon), és ha majd bejárom utamat, meg-értem végre életemet. Szóval vigasztalgatom magamat, holott tudom, hogy vagy a kutyák dala, vagy a farkasok dala (Petőfi). Vagy mégis? Mert a bokorban ott leselkedik a harmadik lehetőség, a töltött fegyverek, a lélek békéje odabenn. 1 A Magvető kiadóban jelent meg Egy történet címmel Kertész Imre Jegyzőkönyv c. elbeszélése, valamint Esterházy Péter replikája, az Élet és irodalom c. elbeszélése. Ez itt volna a harmadik, s ez (a tájékozottság érdekében) az ajánlás magyarázata.
