Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Öllős Edit: Cserepek (részletek)
Öllős Edit- „Alakul”. Egy éjszaka után már végképp nincs póz (persze előtte és alatta sem volt sok), mégis (vagy éppen azért!) minden oké!- Szükséges rossz mindig van. De szükségtelen jó is akad, s azok hatása jóval tovább tart. (Mondd, négy hónap is valami?! Próbáltam én már ennek többszörösét is, s mégsem hullott le a lepel!)- Alkotmányjogi panasszal a családon belül vajon kihez fordulj?- Némely ügy elhúzódik. A bíróságon biztosan. De a szerelemben valamilyen „áthidalhatatlan” különbségből adódó „nézet- eltérés”...?- Idézőjellel vagy anélkül, zárójelezett kérdőjellel vagy anélkül... Hát épp ez az! Hogy ez korán sem „megy egyre”!- Mikor az ember (még) nem tud dönteni: ez (már) szerelem...? Vagy - illetve egyelőre - csak játszadozunk egymással...?- Hogy idővel, no meg kellő erőfeszítés árán a rabélethez is hozzá lehet szokni... Mintha én is ezt tenném, legalábbis már „meglehetősen” szabadnak érzem magam. (Ha adnak időt gondolkodni...)- Újabb „miniatűr”) salto mortale kilátásban. Holnapután. Gondolom, ezt is Isten akarta így - hát én majd (most is) bizonyítok!- Csak „ennyi” az ára, hogy elkerüljem a salto mortalét...? Hát nekem óriási, az biztos, de Isten (újra) próbára tesz! (Most nem szabad túl sokat gondolkodni. Be kell bizonyítanom, hogy Márainak sem volt mindenben igaza!) ÁLLAPOT {napló) Mikor az embernek hirtelen hiányérzete támad (a megszokottnál jóval nagyobb - ezért figyel fel rá), csak valami „prózafélébe” érdemes fogni, hogy szerezzen magának némi sikerélményt (ha giccsesen miniatűr is), és feledtesse - most éppen kínzó - magányát (mert „nem illik leakasztani” senkit, ugye!). Ilyenkor a szellő sem bizserget, (sőt...!) „tüneményeid” jelenléte - és „okos” szavai - meg egyenesen kihoznak sodrodból. Istenhez szólni „sincs kedved”, mert - még magad e- lőtt is szégyelled ezt bevallani... - már szinte unod, hogy mostanság mindig arra kell kérned őt, fogjon vissza kicsit a tempóból, ami a súlyos kereszteket illeti... Felsóhajtasz. (Egyszer. Szívből-tüdőből jövően - hátha segít -, mert sóhaj
