Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Török Elemér versei (Vándorutamon..., Tavasz lengeti..., A bokrok közt..., Éjjeli szerenád, Dalolj, madár)
Török Elemér versei Vándorutam... (Tóth Elemérnek ajánlom) Vándorutam, tudod, mi jutott eszembe? Vigyél haza végleg, a szülőföldemre. Én, az örök-vándor, megpihennék végre, derengett rám már, hány idegen táj fénye... Csalogat, csábítgat vissza a honi táj, szelíd hangja folyton fülemben muzsikál. Ősz-sugaras arcom képzeletben régen, ott fürdetem én már, bíbor alkonyfényben... Térjek vissza oda, szívem is azt súgja, mikor a pitypang már, szirmát bontja újra, S az országút szélén, kinn a faluvégen, virágzó akác vár, menyasszony-fehéren. S a sárgarigóval, sűrű lombok árnyán, kakukk feleselget magányosan, árván... Vagy talán ez is csak ábránd s álom marad, mint már annyi minden, égi nagy fám alatt? Nem szőhet a fáradt, öreg vándor már ott, mint ifjúkorában, oly szépséges álmot?... Tudom, ha te, s más nem: hazavisz hűségem, s ott lobog ősz hajam, a pusztai szélben...
