Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Gyüre Lajos versei (Most mire gondolsz, Egy politikushoz, imádság esőért)
Gyüre Lajos versei Egy politikushoz Mivel új Krisztusokra már semmi szükség, ágálásod így idejétmúlt, mi több, fölöttébb gyanús, mint ködös Albionban a darabolt marhahús. Tövist se gyújts, nem divat a vérfoltos politikus. Különben is, hol itt a csel, pardon: komplott! - Már régen kivágtak előtted minden tövisbokrot. S végül: ne ordíts, mint féreg, a fába szorult, hogy majdan fejedre tehesd a magad-font töviskoszorút. Látod. Pilátusokban sincs úgymond nagy választék, mondanám, inkább hiány, marasztaló a bársonyszék, s a „felhozatal” silány! Hiába ácsingózol hát imitt-amott, lesni, honnan jő egy kis megdicsőülés, a jobb helyeken már rég foglalt minden ülés. Kereszt sincsen, bajban vannak az ácsok. Kézen-közön eladták a jó fát, hisz ma már úgyis vasból vannak a rácsok. Akkor mire ez a hajsza, nem görbült meg még itt képviselő haja, bajsza. Lépegethetsz - ha úgy tetszik - egyik pártból a másikba ki-be, dönthetsz sorsunkról akár a vasúti restibe’ Majd megválasztunk újra, mint régen a szóéiban. A lista kész, a jó nép majd karikáz! Ennyi az egész. A média lehozza, vár a „tisztelt ház”, s nem villamosszékbe - újabb négy évre be vagy betonozva. imádság esőért talán térden állva vagy káromkodva várni új szeleket ne kérdezd honnan csak jönne zuhogva köpködni tilos elfelejtett hazugságok holt tenger titkai vörösen nyugszik a nap a szemhatáron pedig csak a szél a csallóközi eső naphosszat kél és nyugszik állandósul mint a szemcsés homok szemed bogarában véreres tekintet bősz bika-méreg csak a verejték s a szomjúság mint az örökélet jöjj cseperészve csendes permet mosd le arcom haragoddal együtt s az ó bárkával ne fenyíts vétkeink nagyságát te látod már letelt hétszer is a hét szűk esztendő hol van hát a másik a boldogabb jövendő
