Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Bárczi Zsófia: Az örökkévalóság kék köténye (novella)
Az örökkévalóság kék köténye Másnap megint sorra vették a haldoklókat, és este, amikor hazatértek, az ö- regasszony arra gondolt, hogy talán örökre megreked itt, kivetettként és be nem fogadva, és szívét elöntötte a keserűség. Alighogy lefeküdt, az ajtóban újra megjelent a kék kötényes asszony, és tekintetét a nagyanyára függesztette.- Kergesd el! - szólt nyugtalanul az öregasszony Fánnihoz, de az unokája nem látott senkit. Pedig az asszony az ajtóban állt. Sőt, mintha szíves invitálásnak engedelmeskedne, még tett is egy lépést befelé.- Kergessétek már el! - csattant fel Fánni nagyanyja. Fánni rémülten kisietett a szobából. „Félrebeszél” - hallotta az ajtón túlról unokája hangját az öregasszony, de nem törődött vele, mert minden figyelmét a hívatlan vendégnek szentelte.- Ki vagy? - kérdezte gyanakodva, de az idegen nem felelt. Ehelyett letelepedett Fánni megüresedett székére, és továbbra is némán meredt a nagyanyára. Fánni nagyanyjában lassan feléledt a kíváncsiság, és ki tudja miért, a félelem. Nézte a sosem látott asszonyt, és egyszerre meghitten ismerősnek találta. Arcok után kutatott az emlékeiben, és azok jöttek is, egymás után merültek fel a semmiből, s Fánni nagyanyja sorra felismerte rajtuk az ismeretlen asszony vonásait. Ekkor a kék kötényes, kortalan nő közelebb húzta a székét a nagyanya ágyához, és elmosolyodott. Az öregasszony önkéntelenül is viszonozta a mosolyt, és azzal elillant belőle a félelem, megszűnt a szívét szorító keserűség. Már épp emelte volna a kezét, hogy az ágya szélére intse az idegen nőt, mikor újra nyílt szobája ajtaja, és belépett rajta Fánni és a testvére.- Nagymama! Rosszat álmodtál? - kérdezte aggódva Fánni öccse.- Nem. Tökéletesen éber vagyok - rázta meg a fejét az öregasszony, és tekintetével az idegen nő után kutatott, aki időközben tapintatosan visszahúzódott az ajtókerethez.- Akarod, hogy én is itt maradjak? - kérdezte gyengéden Fánni öccse.- Csak menj vissza a műhelybe, fiam! - intett a nagyanya. - Majd Fánni folytatja a felolvasást - tette még hozzá türelmetlenül. Fánni letelepedett a székre, de amint nekidőlt a támlának, megborzongott, és gyanakodva nézett a félig nyitva hagyott ajtó felé.- Milyen hideg van ma - jegyezte meg nyugtalanul, azzal átült nagyanyja ágya szélére. - Itt nem ér annyira a huzat - magyarázta, miközben a pár perce félbehagyott mondatot kereste a könyvben. A nagyanya és az idegen nő összemosolyogtak a feje fölött.- Másnap reggel, mikor a nagyanya felébredt, a kék kötényes nő Fánni székében ült. Úgy tűnt, éjszaka valamivel megint közelebb húzta az ágyhoz, mert az öregasszony most már, ha kinyújtja a karját, akár el is érhette volna. Aznap Fánni nagyanyja ágyban maradt, szórakozottan hallgatta Genovéva történetét, amit valamikor régen oly sokszor olvasott fel unokájának, hogy végül már fejből tudott. Most jólestek az ismerős szavak, egyhangú csobogásuk mind tisztábbra mosta az idegen asszony vonásait.
