Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Mihályi Molnár László versei (Cédrus - Jézus, A betiltott emlékezet, Őszidő, Üzenet a Parnasszusra, Évforduló, Hagyaték)
Mihályi Molnár László versei A betiltott emlékezet Üzenet a Parnasszusra az ősök sírján lecsiszolt kövek s valami más nyelvű üzenet hogy erre jártak a lélekgyilkosok de a levésett szavak ezek a mélybe taszított hangok visszatérnek és felidézik a vádat az elnémított édesanyákat mert eldobhatták taposták sárba juttatták ebek harmincadjára mégis visszajárnak mint a kísértet mint temetetlen holtak lelke és árnya mint levágott kézbe és lábba a fájdalom Őszidő sárgul az ég elmégy te is bénul a lég a szív az agy marad a cél az út csak menni és nem állhat senki sem előtted sem utánad emberfiának nyomában emberré lenni és túlélni az éjszakákat veletek sohasem félek mert sohasem látom meg halálom de veletek teljes az élet fohászaink az Úr pitvarában gyakran összejámak s idelent ha lesz még hite a világnak mi akkor is közöttük élünk mikor a földben már rég elenyésztünk Évforduló őrzünk álmokat lélekből valót őrzünk meséket anyánktól altatót ezt adjuk tovább és minden tiszta szót Hagyaték a gyümölcsről kérdezd a fákat a fákról kérdezd a tájat a gyermekről az édesanyákat s a fogantatásban ismerd fel hazádat
