Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - Mihályi Molnár László versei (Cédrus - Jézus, A betiltott emlékezet, Őszidő, Üzenet a Parnasszusra, Évforduló, Hagyaték)
Mihályi Molnár László versei i. festék a vásznon vér a bíborpaláston átüt rajta mint a lándzsa és a szög már kockát vetettek lelkünk köntösére és koncra várnak elvadult kutyák fejszék zuhognak a fák gyökerére roppan a csont a szikla és az ég fent a csúcson már magad maradsz a csőcselék ide nem követ itt tovább izzik az alkonyat és hamarább fénylik fel kelet II. tépi a szél maradék ruhádat még egyszer felizzik mielőtt végleg elsötétül az ég a zúgó szélben felhangzik a zsoltár ÉLNI ÉLNI LÁM A SZAVAK TÁN ITT az isteni fény kapuján törnek át és az úton elindul a nép mert megérkezett a várva várt III. ide jött közénk hogy lássatok életet kínált és fényt hozott jeleket adott útirányt előre ment és vár reánk IV. (aranykor - emlékezet) elveszett világunk a csendben újra éled megárad mint a kezdet kezdetén önmagára lel a fényben a lélek és világot bont a káprázat helyén Cédrus - Jézus
