Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

sen 411 tanuló látogatta. A magyar osztályok módfelett túlzsúfoltak voltak. Az első évfolyam egyetlen magyar osztályának az 1919/20-as tanévben például 72 tanulója volt, a második évfolyam úgyszintén egyetlen magyar osztályának 63 stb. A magyar osztályok zsúfoltsága miatt az 1920/21 -es tanévben az alsó négy évfolyam osztályainak kettéosztása elodázhatatlanná vált, így ebben a tanévben az iskola nyolc évfolyamában már 12 osztályban folyt magyar nyelvű oktatás.49

A magyar nyelvű középiskolai oktatás Érsekújvárott is biztosítottnak látszott. Igaz ugyan, hogy a városban 1919 januárjában bevonuló cseh katonaság saját céljaira lefoglalta az Érsekújvári Államilag Segélyezett Községi Katolikus Főgimnázium épületét, és azt csak szeptemberben ürítette ki, az oktatás azonban ebben a kényszerhelyzetben is folytatódott. Az 1918/19-es tanévet a saját épületéből kiszorult gimnázium növendékei a Szent Ferenc-rend kolostorában, a Flenger-inté- zetben és egyéb helyeken fejezték be a legmostohább körülmények között.50 Ebben a tanévben az érsekújvári gimnáziumnak 536 növendéke volt, s ebből 529 fő vallotta magát magyar, 4 német, 3 pedig szlovák nemzetiségűnek.

Az 1919/20-as tanév a szóban forgó tanintézetben 1919. október 15-én vette kezdetét, természetesen továbbra is csak magyar osztályokban. A beíratott növendékek 743 fős összlétszáma minden addigi rekordot megdöntött ezen a téren. A beíratott tanulókból - Anton Stefánek iskolaügyi referens adatai szerint - 742 fő vallotta magát magyar, 1 pedig szlovák nemzetiségűnek.51

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érsekújvári gimnázium növendékei számának ugrásszerű gyarapodását az 1919/20-as tanévben. Amint láttuk, a tanintézetnek az 1918/19-es tanévben 536 tanulója volt, 1919/20-ban azonban már 743, tehát 207 fővel több, annak ellenére, hogy időközben Érsekújvárról is folyt a magyar családok tucatjainak kényszerű vagy önkéntes áttelepülése a maradék Magyarország területére. Ez a jelenség mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy miután a közeli Nyitrán és Aranyosmaróton teljesen felszámolták a magyar középiskolai oktatást, a lévai gimnázium ideiglenesen megtűrt magyar tagozata első évfolyamában magyar osztály megnyitása pedig már nem volt engedélyezett, az érsekújvári gimnázium lett a Mátyusföld és a Nyitra völgye egyetlen magyar középiskolája.

Az impériumváltás után a magyar középiskolai oktatás ügye a viszonyokhoz képest Rimaszombatban is aránylag kedvezően alakult, és az itteni Egyesült Protestáns Főgimnázium is megőrizhette magyar tanítási nyelvét. A cseh csapatok

1919. január 12-én szállták meg a várost, de a berendezkedő csehszlovák hatóságok az 1918/19-es tanévben ezt az iskolát még békében hagyták.

Az 1919-es esztendő tavasza azonban mégis komoly megpróbáltatásokat tartogatott a tanintézet felsőbb évfolyamos növendékeinek. Ezek a magyarországi bolsevik fordulattal, illetve a két ország közötti ellenséges viszonnyal hozhatók ösz- szefüggésbe. Szombathy Viktor, a gimnázium akkori hetedikes növendéke a következő szavakkal idézi fel 1919 tavaszának eseményeit későbbi visszaemlékezéseiben:

„1919 márciusának legvégén a rimaszombati gimnázium három felső osztályának növendékei a gimnáziumi igazgató, Loysch Ödön tanácsára az erdőkön ke