Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM resztül Miskolcra szöktek át, mert félő volt, hogy a két ország között háború tör ki, és a magyar ifjúságot cseh katonának sorozzák be. Jómagam is Miskolcra bujdo- koltam. A miskolci direktórium parancsára a minorita szerzetesek fogadtak be bennünket, tanításra éppúgy, mint elszállásolásra - holott a minoriták internátusának is alig volt mit enni adnia. Ez az állapot pünkösdig tartott, amikor ismét visszaszök- döstünk, és visszaültünk a gimnáziumi padokba. Az érettségizők leérettségizhettek, mi, hetedikesek pedig bizonyítványt kaptunk.”52 A tanintézet sorsa 1919 nyarán a viszonyokhoz képest azért mégiscsak rendeződött. Ezt az 1853-ban alakult felekezeti főgimnáziumot a két protestáns testvéregyház képviselőiből delegált igazgatótanács kormányozta. Az iskola elöljárósága a- zonban a beállt változásokra való tekintettel szükségesnek vélte, hogy az ágostai evangélikus egyház illetékeseitől kikérje a főgimnázium egyházi és magyar jellegének megerősítését a jelenre és a jövőre nézve. Ezért 1919. július 25-én az elöljáróság memorandummal fordult az Ágostai Hitvallású Keleti Egyházkerület presbiteri tanácsához, amely 1919. július 29-30-án ülésezett Liptószentmiklóson. A presbiteri tanács engedélyezte a tanintézet magyar jellegének megtartását, egyúttal azonban arról is intézkedett, hogy vezetése „megbízható csehszlovák” kezekbe kerüljön, sőt azt is kikötötte, hogy az intézeten belül „csehszlovák” tannyelvű párhuzamos osztályok is nyíljanak. Az ágostai hitvallású evangélikus püspöki hivatal rövidesen a leszögezett elvek gyakorlati végrehajtásáról is gondoskodott. Igaz, szlovák tannyelvű osztályok megnyitására az 1919/20-as tanévben még nem kerülhetett sor - az iskolának ugyanis sem elegendő szlovák növendéke, sem szlovákul beszélő tanára nem volt annyit azonban mégis sikerült elérni, hogy legalább az I. és a II. évfolyamban található néhány szlovák anyanyelvű tanuló számára bevezessék a szlovák nyelvoktatást. A püspöki hivatal 1919. november 8-i hatállyal a Rozsnyóról odahelyezett Andrej Cánit állította igazgatóként a rimaszombati főgimnázium élére, aki egyúttal az I. és a II. évfolyam tanulóit szlovákra oktatta, sőt ezeknek a matematikát is szlovák nyelven adta elő. Ez az állapot azonban csak 1920 februárjáig tartott, amikor ugyanis Čá- ni igazgató lemondott tisztségéről és elhagyta a rimaszombati tanintézetet.53 Az államfordulat után az Ipolysági Magyar Királyi Állami Főgimnázium is megtarthatta magyar jellegét és tanítási nyelvét. Az 1913-ban létrehozott tanintézetnek az impériumváltás idején még mindössze 181 növendéke volt, s ebből 166 fő vallotta magát magyar, 14 német, 1 pedig szlovák nemzetiségűnek. Štefánek iskolaügyi referens a csehszlovák államhatalom nevében 1919. október 21-én vette át a tanintézetet, a tanítás nyelve azonban továbbra is a magyar maradt.54 Az 1919/20-as tanévre az iskolaügyi referens csak a tanintézet alsó négy évfolyama számára adta meg a nyilvánossági jogot, a felső osztályokra vonatkozólag azonban megengedte, hogy azok tanulói magántanulókként folytathassák tanulmányaikat. A tanintézet é- lén egyelőre a régi igazgató, Boda Béla maradt, megbízott igazgatói minőségben.55 A Komáromi Szent Benedek-rendi Katolikus Főgimnáziumnak szintén sikerült átvészelnie az impériumváltással járó megpróbáltatásokat. A cseh csapatok 1919. január 10-én vonultak be a városba. Január és február folyamán a csehszlovák
